Bethlen Naptár, 1962 (Ligonier)
Európa
114 BETHLEN NAPTÁR Gyermekelőadás, Bázel, Svájc. Lemesi József, lelkész. éri őket, szintén a kivándorlás, vagy a hazatérés lehetetlen gondolatával vigasztalják magukat. Majd újra megnyugszanak, mert az európai népek gyermeke Svájcban legotthonosabban érzi magát. így zajlik az élet sokrétűen s ebben a környezetben folyik a lelkigondozói munka. A pap elsősorban szolga és barát. Biró és a bajok eligazitója. Olyan sajkás, aki a magyaroktól megy a svájciakhoz s vissza, folyton békitve, bocsánatkéréssel, bocsánatadással, megértéssel, megértetve, megbánással, engeszteléssel. A svájci protestáns egyházak központi segélyszolgálata jelenleg két magyar lelkipásztort alkalmaz a lelkigondozásban. Időnként a Lutheránus Világszövetség is beküld magyar evangélikus lelkipásztorokat Svájcba, hogy ők is szolgáljanak, úrvacsorát osszanak az együtt élő evangélikus és református gyülekezetekben. Svájcban — jogi értelemben véve-—sem külön magyar református, sem evangélikus egyház nincs. Csak úgynevezett istentiszteleti közösségeink vannak, helyi gondnokkal, pénztárossal. Az európai magyar egyházaink életéből tudjuk, hogy egy sem képes önfentartó egyház lenni. Hiányzik hozzá az anyagi áldozatvállalás igazi készsége, illetve a magyarság általában kiskeresetű, szegény. Ezért Svájcban a kétfelé tartozás lehetőségét és reális gyakorlatát tartjuk fenn. Tagjaink a svájci egyháznak fizetik az egyházi adót s nem vitás, hogy az odatartozásuk csak meggazdagodást jelenthet nekik. Emellett mindenki tagja lehet a magyar gyülekezeti csoportnak is. A zöm, sajnos, egyik helyre sem jár. “Felszabadult” végleg a polgári materializmus számára s ki-ki kényszerités nélkül sodródhat most már a lelki nihilizmus felé! Erre vallott a kocsmai asztalok, tükrök összezuzásában kitörő magyar “virtus”, a járókelők bántalmazása éjjel, részegen. A lakbérfizetés alól a kibújás, azzal az indokkal, hogy milliomosok patronálják ideérkeztük óta őket, a felelőtlenség mögé búj ás az apasági keresetek alkalmával. Erre vall az a szertelen pénzéhség, amelynek egyedüli célja az autó, motorkerékpár, Riviéra, éjjeli lokálok stb. Persze, nem mindenki ilyen. Elsősorban nem ilyenek a Svájcba visszaköltözött magyar-svájciak. Nem ilyen az idős polgári nemzedék. Nem ilyenek azok a derék munkásfiuk, azok a diákok, akik a “von”, a “de”, s a sokszor soha nem is volt vagyonok hamis képzetének a kibányászása helyett európai horizontú modem magyarként megállnak a munkában, tanulásban, társadalmi életben, mindenütt.
