Bethlen Naptár, 1962 (Ligonier)
Európa
BETHLEN NAPTÁR 115 Gyermekelőadás, Bázel, Svájc. Lemesi József, lelkész. Ezekkel vagyunk vasárnapról-vasárnapra együtt rendszeresen az istentiszteleteken tizenöt városban. E ezekkel szervezzük a többi öt-nyolc városban alkalmilag az istentiszteleteket, bibliadélutánokat, teákat, szellemi ankétokat s az iskolánkivüli oktatást gyermekeink számára. Svájc—Zürichben Brunner Emil professzorral, Bázelben Barth Károllyal a teológiai tudományos tanitás mai Mekkája. Genf az ökuménikus mozgalomnak nyújtott hajlékot és tetőt. A magyarországi, a szlovákiai, a jugoszláviai—s tegyük hozzá, hogy az erdélyi magyar református egyház is ezeken a városokon tartja szemét, biztatást, segítséget várva tőlük. Ezért, ha nem volnánk is magyarok, most azzá kellene válnunk, hogy elkiálthassuk: ma otthon többé nem az Evangélium terjeszkedéséről, hanem csak a puszta fennmaradásáról van szó. Ezért nekünk mindig többet kell merni tenni, mint ami közvetlenül előttünk van. Könnyű leélni az életet formai alkotásban kint és otthon. De most többről van szó. — Most a létről van szó. — S ez a létezés — Istenben — mélyebb mint minden külső keret. Először őt kell megtalálnunk igazán, visszavonhatatlanul, Krisztusban, hogy higyjen nekünk a világ. A magyarként való élet kevés ahhoz, hogy maradandóan segítsünk a mi népünknek. Hinni kell hozzá. Ez több, mint a nemzeti valóság, de annak megtartó ereje lehet. Kint is otthon is összetörhetik formavilágunkat a zajló események. Hittel újra teremthetjük mindezt. Nélküle úgyis minden jogi “egyház” halott. A Lélek él. Svájcban is azokat keressük honfitársaink között, akiket megérintett a szele. Kémleljük, kutatjuk: mennyien vagyunk. S ha van két-három ilyen ember, akkor ott van a gyülekezet, mert ott van Jézus. S ha igy van, nem vagyunk hiába. dr. Krüzsely József EGY BACH-DALLAMRA Ó, légy velem és a halálba vígan megyek és csendesen, vígan megyek és csendesen. Ó, mily gyönyör lesz úgy a végem: szerelmes, drága ujjad szépen lezárja hunyó, hü szemem. Ó, légy velem, én Uram Jézus, mert már nagyon későre jár, mert már nagyon későre jár. Sötét borul a nagy világra, nézd, alkonyul s a szivem árva és kialudt a napsugár. Ó, légy velem és riadt szivem nyugalmat és békét talál, nyugalmat és békét talál. Csodálatos szép lesz halálom: erős karodban édes álom, mely tündöklő hajnalra vár. SZÉNÁSI SÁNDOR
