Bethlen Naptár, 1962 (Ligonier)
Európa
100 BETHLEN NAPTÁR NYUGAT-EURÓPAI MAGYAR REFORMÁTUSOK KÖZÖTT A modern közlekedési eszközök világában alig pár óra alatt eljuthat az ember Amerikából Európába. Egy rövid utazás során természetesen nem ismerheti meg senki sem részleteiben és sok vonatkozásában a nyugat-európai országokban folyó magyar református egyházi életet; bizonyos tapasztaltokat azonban nyerhet az eziránt érdeklődő. Egy kivételtől eltekintve, a legtöbb európai országban folyó magyar református egyházi munka a második világháború után kezdődött és alakult ki. A legrégebben szolgáló Kulifay Imre, a párisi gyülekezet lelkipásztora, vagy a legújabban Ausztriában felszentelt lelkipásztor s mind a többiek más más országokban: arról tehetnek bizonyságot, hogy a legnagyobb nehézségek közé tartozik a “templom-nélküliség” állapota. Az elmúlt 15 évben sehol sem tudtak a magyarok istentiszteleti célokra egy megfelelő templomot felépíteni. London a kivétel, ahol a gyülekezeti ház kettős célt szolgálva örvendetes megoldást jelent s ahol Ígéretes jelei vannak az egészséges tovább fejlődésnek. Amerikai szemmel nézve nyugat európai magyar véreinket, fájdalmas szívvel gondolunk rájuk, hogy kölcsönkért templomok és imaházak vagy saját családi otthonuk mélyén tudják csak Istent dicsérni. Lehetnek ezek a templomok egy egy ország fővárosában, a legszebb helyen, és minden felszereléssel ellátva, de mégis csak nem a saját templomuk az s ki vannak téve sok félre értésnek s a templomról-templomra való vándorlás lehetőségének. Talán ez volt a legmélyebb benyomás, ami hívektől és egyházi vezetőktől szállt felém: vágy magyar református templom után. Amint más nemzetiségű atyánkfiainak egy-egy országban sokszor több templomuk is van, jó lenne a mi véreinknek is ilyen templomi, gyülekezeti hajlékokat építeni Nyugat Európa fővárosaiban. A másik élmény nem azért lepett meg, mert talán uj, vagy eddig előttem ismeretlen lett volna, hanem azért, mert személyesen is tapasztalatot szereztem arról, amit sokan tudnak. Óriási anyagi erőtelenség tartja rabságban a legtöbb egyházat. Alig-alig fedezi a gyülekezetek bevétele a legszükségesebb kiadásokat, adminisztrációt, például levelek kiküldéseit, összejövetelek körüli kiadásokat, bérleteket, takarításokat stb., általában egyszerű dologi kiadásokat. Hol marad ezek mögött az egyéb szükségletek fedezése? Bizony siralmas anyagi alapokon nyugszik a legtöbb nyugat európai országban levő magyar református munka. A lelkipásztorok és családjaik életfenntartása nem a gyülekezetek erejéből, hanem vagy az illető ország, vagy az Egyházak Világtanácsa, vagy valami más segély forrás jóvoltából teremtődik elő. Igen nagy veszedelme ennek az, hogy a források bedugulása esetén megszűnik a gyülekezeti munka, vagy kivándorol a lelkész más
