Bethlen Naptár, 1961 (Ligonier)

Akiket gyászolunk…

BETHLEN NAPTÁR

43

ZABOLAI DEMES PÉTER

(1871-1959)

Egy jelentéktelennek látszó meghűlés után támadt száraztüdőgyuladás vitte el Nagytiszteletü DEMES PÉTER, nyugalmazott vallástanárt az élők sorából 1959 junius 24-én. Azt az embert, akit Isten szívós természettel áldott meg és betegséget azelőtt jóformán nem is ismert, néhány napi betegség után hivta magához az Ur. Halála nemcsak szeretteinek okozott nagy fájdalmat és egyházának súlyos veszteséget, de az egész argentínai magyar kolónia is megdöbbenten búcsúzott, felekezet-különbség nélkül, a szeretve tisztelt “Péter bácsitól”. Demes Péter, Isten kegyelméből 88 évet élt, amely gazdag volt eseményekben és eredményes az Urnák való szolgálatban.

Erdélyben, Háromszék megyében, Szemerje községben született 1871 szeptember 2.-án. Édesapja szintén Péter, a község lelkipásztora; csakúgy mint nagyapja és dédapja is lelkipásztorok voltak. Édesanyja Csákány Mária, szintén papi — “ároni” családból származott. Ugyancsak felesége, zágoni Albu Mária is, akinek édesapja Albu Endre, kisborosnyói lelkipásztor volt.

Demes Péter elemi iskoláit Zabolán végezte. A középiskola alsó osztályait a szepsiszentgyörgyi Székely-Mikó református kollégiumban, a felső osztályokat pedig Udvarhelyen járta. A theológiát Nagyenyeden tanulta s 1893-ban fejezte be. Kovásznán helyettes lelkész 1894-98-ig. 1897-ben nősül s majd apósa helyére, Kisborosnyóra kerül lelkipásztornak és itt születik egyetlen fiuk: Béla. 1904-ben már Hosszufalu gyülekezetét pásztorolja. Az első világháború idején, az oláh betörés elől, 1916-ban Miskolcra menekülnek, ahol Demes Péter vallástanári megbízást kap. 1919 októberében meghal felesége, 21 évi, boldog házasélet után. — 1937-ben nyugdíjba megy, mint vallástanár és a közben megnősült Béla fia családja körében éli csendes nyugdíjas életét.

A második világháború végét jelző 1945-ös összeomlás őt is fia családjával együtt ismét menekülésre készteti. Bajorországba Konstancba kerül és itt a menekült magyar protestánsok között lelkigondozói szolgálatot végez, a többi kimenekült lelkészekhez hasonlóan.

Béla fia és családja 1947-ben Argentínába jönnek. Béla a következő évben maga után tudta hozatni édesapját is. Az akkor már 77 éves, öreg Péter, felismeri az itt reá váró feladatokat és nem tér ki előle, hanem a következő évben 1949 május 8.-án megalapítja Buenos Airesben a Magyar Református és Evangélikus Egyházközséget. Fáradhatatlanul gyűjti és szedegeti össze a szétszóródott nyájat, főleg a második világháborús menekültek közül. 1953 augusztusában a szolgálatot átadja az általa hivott és helyébe lépő Nagy Balázs