Bethlen Naptár, 1961 (Ligonier)
Akiket gyászolunk…
44 BETHLEN NAPTÁR Dezsőnek. Ezután három évet visszavonultan tölt fia kis nyaralójában, mint valóságos remete. De 1956-ban fia hirtelen halála és Háry Dániel misszionárius lelkésznek U.S.A.-ba költözése, újra a munka területére vonzza őt. így végez ezután kisegitő, rendszeres szolgálatokat az időközben 1954 április 18-án megalakult Magyar Evangéliumi Református Keresztyén Egyházban és lesz Nagy Balázs Dezső lelkipásztor segitségére, szinte élete utolsó napjáig, 1959 junius 24-én bekövetkezett haláláig. Demes Pétert az egyház saját halottjának tekintette és templomunkban ravataloztuk fel és junius 25-én d.u. 3 órakor kezdődő gyászszertartás keretében az egész magyar kolónia együttérző részvéte mellett búcsúztattuk. Nt. zabolai DEMES PÉTER református lelkipásztor, ny. vallástanár teste immár csak egy marék hamu. Lelke a Mennyei Atyánál, emlékezete pedig itt él tovább a földön, ameddig csak hü szolgálatának nyomai az emberi szivekben megmaradnak! Emlékezete legyen áldott! N. B. D. VARGA LAJOS (1888-1960) Felzendült a prédikáció előtti ének: “Szűkölködünk nagy mértékben Segedelem nélkül; Reménykedünk, örök Isten, Te légy segítségül! Dicsérhessünk . . . A prédikátor a könyvek-könyve után nyúl. A szövegből már csak másfél sor van hátra, a textus következik. Folytatódik az ének: “és lehessünk ... Az jött volna utána: “Jézus szava hallgatói, Igaz megtartói!” Hanem az igehirdető ezt már nem hallotta, mint ahogy nem hallotta az aggokból és gyermekekből álló gyülekezet sem az alapigét s még kevésbbé a prédikációt. Varga Lajos, mert hiszen ő volt a prédikátor, villámsujtóttá tölgyként dőlt el. Ura, a minden prédikátorok Prédikátora a szószékből hívta haza. Hirtelen, váratlanul, de nem készületlenül. Magával vitte az igét, de amit előre leirt. Ez volt: “Odahaza megkérdező őket: Mi felett vetekedtetek egymással az utón? De ők hallgatának, mert egymással a felett vetekedtek az utón: ki a nagyobb? És leülvén, odaszólitá a tizenkettőt és monda nékik: ha valaki első akar lenni, legyen mindenek között utolsó és mindeneknek szolgája. És előfogván egy gyermeket, közéjök állatá azt és ölébe vévén azt, monda nékik: aki az ilyen gyermekek közül egyet befogad az én nevemben, nem engem fogad be, hanem Azt, Aki engem elbocsátott.” (Márk 9:33-37.) Sejtete talán, hogy ez lesz az utolsó textusa, ami önmagában kész prédikáció? Lehet . . .
