Bethlen Naptár, 1961 (Ligonier)
Szépirodalom
38 BETHLEN NAPTÁR GEN MEGIRATTAK, A MI TANULSÁGUNKRA ÍRATTAK MEG.” (Róm. 15:4). Bibliánkat naponként olvasva gondoljunk kegyelettel és Isten iránti hálával az Urnák arra a szolgájára, aki által immár közel négy évszázad óta szól hozzánk édes anyanyelvűnkön az életnek beszéde. U. É. nyomán. A FORDÍTÓ (Károlyi Gáspár emlékezetének) Alkotni könnyebb: a szellem szabad, A képzelet csaponghat szerteszét, Belekaphat felhők üstökébe, Felszánthatja a tenger fenekét. Virágmaggal eget-földet bevethet, Törvénnyé teheti a játszi kedvet, Zászlóvá a szeszélyt, mely lengve lázad, S vakmerőn méri Istenhez magát . . . Az alkotás, jaj, kisértetbe is visz. A fordítás, fordítás — alázat. Fordítni annyit tesz, mint meghajolni, Fordítni annyit tesz, mint kötve lenni, Valaki mást, nagyobbat átkarolva, Félig őt vinni, félig vele menni. Az, kinek szellemét ma körülálljuk, A Legnagyobbnak fordítója volt, A Kijelentés ős betűire Alázatos nagy gonddal ráhajolt. Látom: előtte türelem-szövétnek, Körül a munka nehéz árnyai: Az Igének keres magyar igéket. Látom, hogy küzd, az érdes szittya nyelv Megcsenditi-e az Isten szép szavát? És látom: győz, érdes heszédinek Szálló századok adnak patinát, Ó, be nagyon kötve van Jézusához. Félig ő viszi, félig Jézus őt, Mígnem Vizsolyban végül megpihennek, Együtt érve el egy honi tetőt. Amig mennek, a kemény fordítónak Tán verejtéke, tán vére hull, De türelmén és alázatán által Az örök Isten beszél — magyarul. REMÉNYIK SÁNDOR
