Bethlen Naptár, 1961 (Ligonier)
Szépirodalom
BETHLEN NAPTÁR 23 TÉLI KALAND Irta: Csia Kálmán Erdélyben a farkasok januárban kezdik el a farsangolást s ilyenkor nem tanácsos bele avatkozni a mulatságukba. A székely, aki jobban ismeri a farkasok természetét mint a magáét, ilyen tájban óvatos is az utazgatással. Azonban ha sürgős teendője akad, farkas ide vagy oda, elvégzi azt. Kenderistói Jakab Aladárnak is ilyen nagy dolga akadt egyik legkeményebb januári hajnalon. Feleségét kellett kórházba vinnie, akinek minden szépségét és erejét megemésztette az öt kicsi székely, akiknek életet adott s meleg anyatejével táplálta őket két éves korukig. Alig volt több mint egy egy év különbség a gyermekek között, akik rászülettek Aladár bá’ nadrágszij vékony, sovány földjeire, mint fiák és örökösök. Szóval ahogy ők ettek, nőttek s fejlődtek, a drága anya mind soványabb és hervadtabb lett. Azután január közepén a férje látta, hogy ideje már kórházba vinni őt. Este beemelte Aladár bá’ a köszörű követ a jó meleg istálóba s a nagy fahasitó fejszét borotva élesre fente ki vele. Közbe eszébe vette, hogy kint a hegyek oldalán olyan fákat vágott ki vele, hogy tiz farkast is agyon nyomtak volna. Aztán arra gondolt, hogy támadásuk esetén ha egyet nyakon legyint vele, az többet nem fog enni sem őzet, sem embert. így azután számot vetve mindennel, ágyat vetett beteg hitvesének a jószagu sarjuból a szán derekába s kora hajnalban útnak indultak. Mire a kakócák kezdték fújni a felkelőt, már messze bent volt a peszentei erdő hópalástba öltözött fenyői között. Gyantás hideg levegő ölelte őket s a felesége orcájára is piros csókot küldött az erdélyi hajnal. Suhant a szán, gyönyörűen táncoltak a lovak a hámban s Aladár bá’nak remények bimbóztak ismét szivében, mint annyiszor nagy próbák idején. Mikor aztán felkelt a nap s behintette arany fénnyel a fehér fenyőket, Aladár bá’ csontos arcán mosoly ébredt, mint mikor a gyermek sebeit apja kötözgeti. Fel is fohászkodott Istenhez s lassan dúdolni kezdett, amit átvett a beteg felesége is s amint ereszkedtek be az udvarhelyi hegyen, velük énekelt az erdő s az egész világ. A kórházban megnyugtatták az orvosok Aladár bá’t, hogy egy páf hét múlva jobban lesz felesége. Addig pedig vigyázzon jól az öt kis székelyre, legyen apjuk mellett anyjuk is. így nem volt más teendője Írásunk hősének, minthogy nagy kemény ökleivel az égfelé parancsolta lekunkorodó bajusszá hegyét s azután bement a Lőrincy vendéglőbe egy zónára. Zónát a Székelyföldön egy negyed adag ebédnek tartották. Olyan kis pénzű legény emberek szokták megreszkirozni, akik nagyon meg kellett számítsák a pénzt, hogy utána egy hosszulépésre is jusson.
