Bethlen Naptár, 1961 (Ligonier)
Európa
104 BETHLEN NAPTÁR EGY LEHULLOTT CSILLAG* Az 1959. évi Bethlen Naptár 118-124 oldalain az amerikai magyar református testvérek Dr. Harangi László tollából megtudtak egyetmást az 1919-ben a trianoni béke következtében Jugoszláviába szakadt reformátusok egyházi életéről. Az első világháborúig Magyarország legdélibb részén az ott lakó magyar reformátusok az alsóbaranya-bács-szlavóniai egyházmegyében tömörültek. Ebből alakult a jugoszláviai református keresztyén egyház négy egyházmegyével és 55,890 lélekkel. Ebben a számban foglaltattak a németajkú reformátusok is 15,807 lélekkel. Talán nem köztudomású, hogy ezek a németajkú hittestvérek már 1784 óta az egyház kebelében voltak. Ezekről akarok most egyet-mást elmondani, mert 160 esztendő múltán, 1944-ben a keleti szél elsodorta őket a a világ minden részébe. Volt... nincs. Egy csillag lehullott örökre... A 150 évig tartott törökuralom alatt Délmagyarország elnéptelenedett. Sztárai Mihály egyházai elpusztultak. Délről szerbek szivárogtak be és telepedtek le. Az osztrák kamarilla Mária Terézia alatt német telepeseket is hivott, de csak római kathólikus vallásuakat. Fia, II. József, németbirodalmi császár és Magyarország “kalapos királya” folytatta császári anyja müvét azzal a különbséggel, hogy ő már protestáns telepeseket toborzott és vallásszabadságot biztosított nekik. A bevándorlás főoka a vallási türelmetlenség volt az akkori Nyugatnémetországban, különösen a Pfalzban, ahol a protestánsok örömmel vették a császári vallásszabadság-igéretet, hittek és biztak benne és tömegesen jelentkeztek kivándorlásra Magyarországba, Bukovinába és Galíciába. Az egész Pfalz megmozdult és a fejedelmi hatóságok kénytelenek voltak megszigorítani a kivándorlási lehetőségeket, hogy saját földjük el ne néptelenedjék. 1784 és 1786 között kb. 5000 protestáns családot (egyharmad részében református vallásut) telepitett le hét uj községbe, melyből kettő evangélikus (Kiskér és Járak), egy református (Ujszivácz) és négy evangélikus és református vallásu volt (Torzsa, Cservenka, Ujverbász és Ujsóvé). Az állam gondoskodott arról, hogy az egyház és az iskola léte biztosítva legyen. Minden községben imaházat és iskolát építtetett, paplakot és tanítói lakást adott minden felekezetnek, sőt a mindenkori lelkész és tanító javadalmazására papi és tanítói földet ajándékozott. Alig 30 esztendő múlva az imaházak és az iskolák mindenütt kicsinyeknek bizonyultak és minden gyülekezet arra törekedett, hogy az addig közösen használt imaház helyett saját temploma és megfelelő iskolája legyen. Nagy áldozattal a magyar templomok mintá*A cikk írója a debreceni kollégium neveltje, akit e naptár szerkesztőjéhez sok évtizedes barátság fűz. Mély hitü keresztyén. A jugoszláviai református lelkészi kar egyik vezető tagja volt. Most Németországban él.
