Bethlen Naptár, 1960 (Ligonier)
Szépirodalom
38 BETHLEN NAPTÁR Annyi ideje volt, hogy zsiroskenyéren s köztisztviselői féltandij kedvezményen átlopódzék az érettségin és a polgári eszmék máris eljöttek érte, hogy felszólítsák egyéni jogainak megvédelmezésére és megfosszák az egyéniségétől. Életét, nevét lomtárba csapták. — Rangot, meg egyenruhát kapott cserébe. Szabályozták lélekzetvételét, számolták lépéseit, előirták gondolatait. “Nyugat Bástyája”, — mondták, — “Európa védőfala”, “Várta a Kárpátokon”. Ahogy a baj társak hulltak, mind magánosabban csengtek a szavak; fakultak, rojtosodtak a viseléstől, de ezen már senki sem segíthetett, csakúgy tovább kellett hordani, mint a rongyos zubbonyt, vagy a szakadt cipőt. A következő hat év alatt kitünően előkészítették a polgári Európa össze-omlására. Megtanult kézigránátot és géppisztolyt kezelni, nedves szalmán aludni, éhezni, fázni, jeges pocsolyákban feküdni félnapokat. Mikor már az éhségtől, fagytól, szennytől kivesztek belőle a békességes élet csendes szárnyai: nyaka közé szakadt a béke. Csak a háború minden részletére kiterjedő hatéves iskolájának köszönhette, hogy még a Békét is túlélte. Egyenruháját eldobhata volna a békével visszatért divatváltozás jogán, de burzsoa szeméremérzete visszatartotta attól, hogy Ádám hivatalos alkalmakra előirt diszöltözetében hangsúlyozza ki emberi egyenlőségét az igazoló bizottság előtt. Háborúban szerzett, idült hörghurutját, proletár-ellenes ruházkodását és osztályidegen világraj öttét bizonytalan időre szóló internálással jutalmazták s rövidesen visszatért a háborúban jól bevált mesterségéhez: éhezhetett, fázhatott, hasalhatott a sárban, bár valamelyest könnyítettek a sorsán: a géppisztolyt mások hordozták helyette. Az elkövetkezett évek alatt kevés alkalma nyílott szellemi horizontjának kibővítésére, inkább az üldözött vadállat ösztönei és félsejtései hatalmasodtak el rajta s fokozatosan arra a megállapodásra jutott, hogy sorsában csak a jelszavak változtak csupán, az éhség, a fagy és a tetvek megmaradtak. Csak arra nem talált feleletet, hogy miért kellett mindehhez latint és trigonometriát magolnia? így érte a szabadság is. Éhesen és meggémberedve, bőrigázva, csatornaásás közben. Eleinte nem is értette, mozdulni sem akart, úgy zavarták el a táborból... Mint valami vízió kavargott benne homályosan: Nyugat, melyért hat évet töltött el éhesen, fázva, szennyesen. — Tébolyitóan szép látomás volt; igéző, végzetes és halálosan hamis. “Nyugat” — dobogta Csatai Géza szive szerelmesen, de a mindenkori magyar sors kacér kokottja vissza sem tekintett és Csatai Géza tartalékos zászlós, — ott, a tápió-neszmélyi kertek alján — úgy halt meg, ahogy életét élte: éhezve, fázva, beletiporva a novemberi sárba. ★
