Bethlen Naptár, 1960 (Ligonier)
Szépirodalom
BETHLEN NAPTÁR 39 A harmadik zsebeit hiába forgatta át kétszer is csontos ujjaival a vén Gyenizse. Nem került elő se fénykép, se irás. Még egy tenyérnyi papir sem. Bágyadt, keskeny piros-fehér-zöld szalagocska volt az egyetlen jel elnyűtt zubbonyán. ★ így pihentek el sorsuk teljesedtén szürkén, igénytelenül és elföldelésre váróan; a 150 lelket alig számláló falucska szegényes megajánlása a Bukott Kalandhoz. Soltész Elek holt arca Keletnek fordult elképedt csodálkozással. Fején ütött léket a halál: a homlokára kifreccsent vér szabályos ötágú csillagot rajzolt. Csatai Géza bal mellén véres szájjal vigyorgott a seb, keze görcsösen beletapadt, mintha szivét akarta volna kiszakítani s kinyújtott jobbja Nyugat felé mutatott merev vádolással. ★ A harmadik szinte gyerek volt még. 16 éves. Talán 17. Csupasz arca sárgás-fehéren világított a szürke locsokban. Hátán feküdt s szemei még a halálban is tárva maradtak. A harmadik halt meg a legmagyarabbul... A harmadik ... A harmadik, Uram, az égre nézett. ZELK ZOLTÁN: FELTÁMADÁS Úgy vonaglanak szavaim, mint Budapest kövein a haldoklók, s oly formátlanok, mint a magyar ifjak és munkások szétroncsolt holtteste. De lehet-e most másként szólnom. Én nem tudok. Én nem tudok mást, csak sikoltani. Felsikoltani az egekre és leborulni a világ legnagyobb hősei, a mai magyarifjak előtt. Ó, magyar ifjúság, s ti város peremének meggyalázott drága népe, hozzátok könyörgök: oldozzatok fel bűneimtől és fogadjatok magatok közé, mert higgyétek el, a lelkem már régen a tiétek. Isten áldjon benneteket, ti élők, s Isten veletek, ti holtak, kiknek véréből leszen feltámadás. Magyar Ifjúság, 1956, november 2. A kommunistának ismert költőnek versét a nemrég megjelent “Magyar Versek” 1953-1956 cimü verseskötetből vettük ki, amely verseskötetet a Pund for Intellectual Freedom (Paris, Franciaország) adott ki és a Londoni (Anglia) Ben Publishing Company hozott forgalomba. A vers érdekes uj beállításban mutatja be a költőt.
