Bethlen Naptár, 1960 (Ligonier)

Szépirodalom

BETHLEN NAPTÁR 37 Hermina-uti lakásukat egy philadelphiai könyvelő légi-aknája szórta szét, Soltész Elek életével együtt. Nem, mintha a philadelphiai könyvelők különleges érdeklődéssel viseltettek volna Soltész Elek élete és lakása iránt, hanem mert az Ur 1944. esztendejében az volt a világ rendje, hogy a philadelphiai könyvelők pesti cipészeket bombáztak, — magdeburgi kéményseprők karkovi vasesztergályo­sokra lőttek és blackpooli kirakatrendezők olasz tenoristákat sül­lyesztettek el. Mikor a szverdlovi sablonmunkásokról kiderült, hogy szaksze­rűbben kezelik a páncéltörőt, mint a pusztatényői kubikosok, Sol­tész Elek is sietve hazafelé vette útját, hogy az Uj Világ összetűzé­sében teljes cipészmesteri szakértelemmel résztvegyen. Műhelyéből a szuterénba vezető betonlépcsőket, lakásából a sarki utcanévtáblát lelte fel, életéből semmit. A beigazolt ember elszántságával viselte veszteségét s fájdalma értékéből nem vonha­tott le semmit az, hogy sohasem tudta meg, felesége roncsolt teteme nem hever a kegyetlen romok alatt, mert a bombázásokat Erdőli­geten élte át és az összeomláskor Nyugatra menekült egy zágrábi kereskedősegéddel. Mindezt jótékony homály takarta s igy Soltész Elek nem foszt­­tatott meg attól, hogy gyászát méltósággal viselje, sőt a hozott ál­dozat bizonyos idő múltán szociális biztonság érzetét keltette benne, mert a bűnös régi rendszert okolhatta mindenért s nem a végzetét. Mások bakancsát és saját életét foltozni, fejelni nem volt kedve többé, — sutba vágta a kaptafát és kommunizmusból rámázott ma­gának csizmát, — hétmérföldest. Öleseket lépdelt benne, felszegett fővel, rangosán; mindenki lássa, hogy a cipészek embersége is eljött. De mit ér a csizma, — legyen bár mesebeli — ha a viselője magyar? Szaporázhat a vörös délibáb után, de sorsán keresztül nem hág­hat. — Nincs csodabakancs, amely Tápió-Neszmélyen túl vezetne. Az októberi forgószél magasra kapta s mire felocsúdott, ott kuporgott a géppuska mellett s keserű iróniája a sorsnak, hogy azért halt meg, mert azt hitte: Keletről jön minden, amiért érdemes élni. ★ A második kilétét fakult polgári személyi lap fedte fel. Csatai Géza, — állt a névrovatban, — 1918, tartalékos zászlós. Amikor Csatai Géza született, adóhivatali írnok fiának születni nem volt társadalom ellen elkövetett bűncselekmény, habár érdem­nek sem soroltatott.

Next

/
Thumbnails
Contents