Bethlen Naptár, 1960 (Ligonier)
Ausztrália - Új-Zéland
136 BETHLEN NAPTÁR A brisbanei gyülekezet a jövőben is csendesen, alázatosan és lelkesedéssel igyekszik Isten országa ügyét szolgálni. A Délausztrália-i Magyar Református Gyülekezet. Gondnok: Somogyi László 523 Morphett Rd. Seacombe Gardens. S.A. Istentiszteletet felolvasó presbiter: Majláth István 9 Langham Terrace, Unley. S.A. Az 1944-1950-ig ide érkezett magyar protestáns bevándorlók, 1950 októberében tartották első istentiszteletüket. A következő év áprilisa óta hetedfél évig Vajda Lajos lelkész pásztorolta a gyülekezetét rendszeresen. 1957 augusztusa óta lelkipásztor nélkül van a gyülekezet. Azóta a presbitérium gondoskodik az istentiszteletek megtartásáról és arról, hogy azokon minden ékesen és szép rendben történjen. Istentisztelet minden hó első vasárnapján van, amikor Majláth István presbiter atyánkfia felolvassa az Evangéliumi Világszolgálatban annakidején közzétett igehirdetések egyikét. Az ünnepi istentiszteletek alkalmával Melboumből Dr. Antal Ferenc lelkész szolgál és oszt úrvacsorát. Egyházi-gyülekezeti élet jelenleg csak az év 14-15 istentiszteleti alkalmára szorítkozik. A gyülekezet zöme a nagykiterjedésü Adelaidban és annak környékén szétszórva él. A letelepedéssel járó küzdelmek és nehézségek, az ezekhez kapcsolódó címváltozások miatt sokan elveszítették kapcsolatukat az egyházzal. Az 1957-es uj bevándorlóit magyar protestánsok legtöbbje pedig még fel sem vette a kapcsolatot. Összesen kb. 100 protestáns magyar címét tartjuk nyilván, ennek a fele újonnan érkezett magyar bevándorló. Istentisztelet céljára templomot az usztrál Presbiteriánus Egyház ad folytatólagosan, amint az volt Vajda Lajos lelkipásztor ideje alatt, aki ausztrál gyülekezetben is szolgált. Aggasztó jelenség, hogy a gyermekeknek és az ifjúságnak alig van kapcsolata a gyülekezettel. Felnőnek a gyermekek, felnőttekké válnak az ifjak anélkül, hogy vallásos nevelésben részesülnének. E mellet magyarul is elfelejtenek, vagy nem is tanulnak. Igen nagyon jó lenne, ha valaki magára venné a gyülekezet gondját. Isten kegyelmében bizakodva reménykedik a gyülekezet, hogy ismét elküldi számára hűséges munkását, aki vezeti Krisztus magyar népét kies mezők felé. KÉTFÉLE Én nem bánom a pöröly zuhanását, Ha reá, mint a gránit, felelek. Úgy felelek, hogy szikrákat vetek. Szikrákat, mik telkemből az égig Szökkennek — és aztán ottmaradnak, Elmulhatatlan fényű csillagoknak. Én nem rettegek kegyetlen kezétől A megtermékenyítő fájdalomnak. FÁJDALOM Én nem félek a széthulló világtól, Amig a lelkem erős sziklafészek, Én csak a széthulló önmagámtól félek. Attól, hogy sorsom kérdéseire Nem csendül bennem méltó felelet. A terméketlen fájdalomnak kelyhe Múljék el tőlem Uram, ha lehet, REMÉNYIK SÁNDOR
