Bethlen Naptár, 1960 (Ligonier)
Ausztrália - Új-Zéland
BETHLEN NAPTÁR 135 A gyülekezet gondnokát ez év junius 8.-aval a Presbytery of Perth tagjai sorába hívta meg. A gyülekezet körében évről-évre felmerült az a gondolat, hogy az egyházközség jövedelme ne csak a perselypénzből adódjék össze, hanem a családok bizonyos megajánlást tegyenek és ezt a presbitérium által helyesnek talált célra legyen forditva. A perselypénz fedezi az egyházközség készkiadásait (posta, körlevél) és ebből eddig minden esztendőben tudott áldozni más célokra is (Magyar segély, könyvadomány a presbiteriánus Theológia számára, adomány a Home Mission számára). A gyülekezet tudomására jutott, hogy a West Ausztráliai presbiteriánus egyház a város közepén levő ingatlanán a régi épületek helyébe egy nagyobb többemeletes székházat szándékoz építeni az elkövetkezendő évek valamelyikében. Felmerült az a gondolat, hogy milyen jó lenne ha a gyülekezet öröklakás alapon megvásárolhatna a maga számára egy termet néhány kis helységgel. Az építkezés megkezdéséig lenne elég idő, hogy a gyülekezet pénzt tegyen félre erre a célra. A szétszóródottságban nagy előnyt jelentene az egyházközségnek egy központi fekvésű gyülekezeti terem. A presbitérium arra is gondolt, hogy a rendszeres megajánlás bevezetésével nevelően hatna a mai kivándorló nemzedékre, amely könyebb helyzetben volt és van mint elődei. A presbitérium a következő megajánlási módszert gondolta a legtöbb sikerrel kecsegtetőnek az első “próbaesztendőben”. Minden család kap egy perselyt, melybe az év folyamán beteszi adományait. Amikor a persely megtelt, a pénztáros, Szőnyi István presbiter egy újabbal kicseréli és az év végén valamennyit összeszedi. Ilyenkor minden egyháztag megpótolja ezt anyagi erejéhez mérten. A presbitérium reméli, hogy az egyháztagok buzgósága szép eredménnyel zárul. Pál apostol szavaival fordult a gyülekezethez: “Kiki amint eltökélte szivében, nem szomorúságból vagy képtelenségből: mert a jókedvű adakozót szereti az Isten. Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét, hogy mindenben, mindenkor teljes elégségtek lévén, minden jótéteményre bőségben legyetek”. (II. Kor. 9:7-8.) Brisbanei Magyar Református Gyülekezet. Brisbáneban nem több, mint 600 magyar él. Pontos adatot nem lehet gyűjteni, mert sok magyar gonddal kerüli a magyar egyházzal, vagy honfitársaival való kapcsolatot. Brisbaneban nem telepedett le felszentelt lelkész, ezért a gyülekezet egy református lelkigondozó vezetésével alakult meg. Az itt élő magyar evangélikus testvérek belekapcsolódtak a gyülekezet munkájába és a megalakulástól a mai napig is buzgó egyháztagok. 1951-ben a gyülekezet lélekszáma gyermekekkel 70 volt, s ma sem több. Brisbane, területre nézve a világ ötödik legnagyobb városa s ezért a családok látogatása és az istentiszteletekre való összejövetel nem könnyű. Istentisztelet 3-4 alkalommal van évente, az egyik központi fekvésű presbiteriánus egyház templomában. A gyülekezet majd minden tagja résztvesz az istentiszteleten és él az úrvacsorával. A lelkigondozó évente látogatja a családokat. A gyülekezet testvéri szeretettel és kézséggel állt az újonnan érkezettek mögött és az ausztrál egyházak segítségével enyhítették az uj élet megindulásával járó anyagi nehézséget. Az ausztrál presbiteriánus gyülekezettel igen jó kapcsolatban van a gyülekezet. Ugyancsak jó az egyetértés a holland, lengyel és cseh református atyafiakkal, akikkel az elmúlt hat év minden október első vasárnapján, közös istentiszteletet tartott a gyülekezet. Ezeken az istentiszteleteken négy nyelven szólt Isten igéje. Ezek az alkalmak igen mélyen szolgálták Isten országának az ügyét.
