Bethlen Naptár, 1959 (Ligonier)
Szépirodalom
60 BETHLEN NAPTÁR Az egész konferencia alatt a Bethlen Otthon vendégei voltunk, amely úgy fogadott, mint a messze nagyvárosból a hazaérkező gyermekét. Jó presbitereink nem voltak és nem lesznek hálátlanok ezért a szeretetért. A szeptemberi ligonieri napok elszálltak, de emléke itt melegit a szivünkben. Jó volt egymással kezetszoritani, együtt keseregni és együtt lelkesedni. De jó volna, ha még sokáig nagyon sokáig tartana amerikai magyar életünk gyümölcs érlelő napsugaras ősze. NAGY LAJOS a sajtóbizottság elnöke. HONVÁGY MONOLÓG Hát hiszen nem mondom: a “grape fruit” se kutya, No, meg a “corn flakes” se, — ha másra nem futja. Öblíti az ember az “instant” kávéval, Köp utána egyet — s rohan a káréval. De azért csak feljön, hogy jobb vót az régen, Jól befrüstökölni magyar ember-képen: Szilvórium után mindig megakadt ott A hideg padlásról szalonna, — fagyasztott. És hogy az asszonynak is kedvibe járjunk, Utána egy csupor kávét is bevágtunk. Nem holmi “cream”-mel, de forralt tejpillével Ropogósra sütött vizes pékzsemlyével. Evvel aztán csak ellődörögtünk délig, Nem tulsoká, igaz, csupándad ebédig. Kár, hogy a jó szokás lassankint mán kihal: Virsli kellett akkor paprikás krumplival. S mivel a virslinek vagyon sok jó zaftja, Az ember kenyérrel illőn mártogatta S hogy gyomrát valahogy vele el ne rontsa Egynéhány “krigli” sör került akkor sorra. De esett az úgy is hogy másra gyött kedvünk, Akkor a kocsmában perkeltet rendeltünk. Arra oszt nem illett a kőbányai ser, Akkurátosabb vót a kadarka spriccer. Nem vót az épp’ erős, csak úgy fele-fele, De azér vidáman mentünk hazafele, A hol is a “dikón” szundítottunk nagyot S bevártuk szuszogva a nap-alkonyatot.
