Bethlen Naptár, 1959 (Ligonier)
Szépirodalom
BETHLEN NAPTÁR 57 "A napok elszálltak, de emlékük melegít" — az 1958 évi presbiteri konferencia — Augusztus 31-én és szeptember 1-én az Amerikai Magyar Pn biteri Szövetség 13-ik gyűlésére gyűlt össze, a ligonieri Bethlen Home-ban. Gazdag zuhatagban ömlött a napsugár a felvidéki tájainkra emlékeztető pennsylvániai tájra. Még zöld minden, még a napsugárnak nyári ereje van, de érezzük ott lépked mögötte érett szépségében az ősz. Az arany napsugár nemsokára az őszi tájon ezüstösre bágyad. Sütni fog mint a hold sugara de nem melegit. Szeptemberben már az életútjának másik felén járó ember már nem a nap sugaraitól fut, hanem hozzája menekül. Szeretné a pillanatot, az időt megállítani, hogy őszbe ne forduljon. Ahogy szállnak az évek amerikai magyar életünk felett, szivünk a kedves vendéget marasztaló kéréssel áll az idő elé: ne menj még, maradj még. Nem az fáj, hogy a smaragd zöld levelek előbb vérpirosra érnek, majd rozsdásan hullanak le — minden ilyen összejövetelen ezt látjuk, — hogy magyar életünk lassan őszbe fordul. Kedves arcok hiányoznak, énekünk halkulóbb, kevesebben és kevesebben énekelnek könyv nélkül. Valaki félre áll az eke szarvától s mi árvábbak leszünk. A Presbiteri Szövetség azzal az énekkel szállott az Úristen elé, amivel minden bánatában és örömében ősei állottak 400 éven át a “Tebenned biztunk”-al. Nt. Daróczy Sándor mindannyiunk háláját és bünbánatát, segedelemkérését mondotta el azon a nyelven, ahogy nagy magyar imádkozóink imádkoztak. Király Imre a szövetség elnöke mondotta el elnöki jelentését. Elismeréssel adózott azoknak, akik a Szövetség dolgát segítették, felvázolta a gyűlés feladatát. A Presbiteri Szövetség vezetésétől félreálló elnök szavaiban sok testamentumszerü tanácsot és kérést hallottunk. Szivére kötötte az ifjabb nemzedéknek, hogy építsék tovább a bástyát, amit az idősebb nemzedék kezdett építeni. A távozó elnöknek a gyűlés egyhangúlag a Presbiteri Szövetség örökös tb. elnöki címet adományozta. Valaki mindannyiunk érzését fejezte ki, hogy Király Imre a legkülönb egyházi munkás, akit valaha ismert. A mi szivünk is ezt súgta reá. Az őszi napsugár sugárkévéje Király Imre alakjára hullott, a mi ősztől félő szivünk csak egyet susogott: maradj itt velünk. A Presbiteri Szövetség közgyűlése a jegyzőkönyv olvasása, hitelesítése és a jelentések után bizottságokat választott. Jelölő bizottságba beválasztották: Katona Sándort, Dombrády Sándort, Csik Sándort és Nagy Lajost.
