Bethlen Naptár, 1959 (Ligonier)
Szépirodalom
58 BETHLEN NAPTÁR A pénztár vizsgáló bizottság tagjai lettek: Fürjész Béla, Orosz Aladár, Szűcs Ernő és Nyerges Sándor. Az indítványozó bizottság tagjai: Szőke István, Strada Ferenc, Dr. Piri József, Jeney József és Szentmiklóssy Pál. A bizottságok megválasztása után Nt. Daróczy Sándor lebilincselő előadása következett. Kimutatta, hogy milyen szegény lenne a magyar történelem a magyar protestáns tudósok, költők, politikusok és művészek nélkül. A magyar protestántizmus jó iskolái révén igen sok kiművelt főt adott hazájának. Ez a nagyszerű múlt kötelez itt is s minél több embert kell kiképezni, akik ismerik atyáik volt történelmét, nyelvét, fajtáját és hitét. Ebből a célból a Bethlen Otthon 1959 szeptemberében megnyit egy 25 diák számára épült internátust, ahol a helyi high schooli oktatáson felül kapnák a régi magyar főgimnáziumok oktatását, hogy az ott kitanult ifjaink közül egy majd mint De Valera, Ben Gurion, Golda Meyer, Padarewski legyen, aki innen segít szervezni a magyarok hazáját. Beszéde további során kimutatta, hogy itt Amerikában, Kanadában, Délamerikában s a világ többi államaiban mennyi magyar él s hiszi, hogy akad annyi magyar család, aki az amerikai nevelés mellé ezt a magyar nevelést is megadja gyermekének. Amerikaiul beszélő egyházainknak, intézményeinknek is szükségük van ilyen második, vagy harmadik nemzedékbeli vezetőrétegre. A nagy érdeklődéssel kisért előadáshoz sokan szólották hozzá és a Presbiteri Konferencia egyhangú lelkesedéssel kimondotta, hogy az Amerikai Magyar Presbiteri Szövetség teljes erkölcsi, szellemi és anyagi erejével támogatja a felállítandó magyar internátust s a konferencián résztvettek gyülekezeteikben apostolai lesznek annak a gondolatnak, hogy amerikai magyar református életünk egyik legszebb álmát valóra válthassa. Borshy Kerekes György az Amerikai Magyar Református Egyesület elnökének bejelentését, hogy az internátusnak szánt épületet rövid időn belül megveszik, s a Bethlen Otthont pedig kifejlesztik úgy, hogy 100 idős magyar számára tudjanak helyet adni — nagy lelkesedéssel fogadta a szövetség. Ha összetartunk, őszbenjáró magyar életünk a legédesebb gyümölcsöket most hozza. Kiss Sándor a magyarországi református egyház volt zsinati tagja mélyen hivő szívvel, prófétai tűzzel beszélt az óhazai magyar református egyházról, amely 400 éven át kisebbségi sorsot élt. Beszélt a kisebbségi élet feszitő erejéről, amely mindig nagy munkára és hősi vállalkozásra kényszeritette a protestáns egyházat. Előadásában kimutatta, hogy az egyház tevékenységei közül már csak az igehirdetés maradt meg. Az otthoni egyház jövője azon dől el, hogy mennyi igehirdetője lesz, akik csak a tiszta igét hirdetik. A kommu-
