Bethlen Naptár, 1959 (Ligonier)
Szépirodalom
BETHLEN NAPTÁR 51 A létének végső veszélyét érző nemzet a mélypontban fordult a reformáció felé. A reformáció megtartó erőnek bizonyult, mely nemcsak az egyház evangéliumi megtisztitását hozta magával, de az élet egész területét átfogva szellemi mozgalommá is vált. Úgy látszott, hogy a kisebbségi sorsba hullott magyarság csaknem egésze reformálódik. A reformáció hatására megindult ellenreformáció azonban átvette a hitujitás fegyvereit, és segitségükkel, valamint az államhatalom erejével megállította sőt erősen visszaszoritotta a protestántizmus előretörését. A magyar reformátusság élete is kisebbségi életté vált a nemzeten belül. A kisebbségi életnek megvan a maga keserűsége és öröme, szorítása és ígérete. A többségi élettel szemben mindig létében van fenyegetve. A kisebbséget mindig feloldódás, beolvadás, megszűnés, elnyomás, eltiprás, a halál veszélyezteti. Ezért áll olyan közel az emberi élet és lét lényegéhez. A bűn zsoldja, az ember sorsa, a halál. A halálban az ember egyedül van, oda senki nem kisérheti el. Ebben a kínzó és teljes magányosságban földi lény nem lehet vele és nem tarthatja meg. A kisebbségi élet mindig a nagy egyedülvalóságot, magányosságot formázza. A kisebbségi helyzet érzésnek ez a magányosság a nagy keserűsége. Még Megváltónk is igy sóhajt fel a kereszten; mindenkitől elhagyatva: Uram, Uram, miért hagytál el engemet! De ugyancsak ez a kínzó szorítás, egyedülvalóság termeli ki a kisebbségi ember dacos elszántságát, acélozza meg akaratát, űzi, hajtja élete kifejlesztésére, alkotásra. Nem a kétszer-kettő=négy realitása, hanem a hit halálból is életet teremtő “őrültsége” ejti rabul, hogy szembehelyezkedjen sorssal és végzettel és alkotásban örökítse meg magát. Kisebbségi élet megnövesztheti az embert. Többségi elsorvaszthatja. Amabban hihetetlen dolgok is valóra válhatnak, emitt az örökséget is eltékozolhatják. A virágvasárnapi győzedelmesen bevonuló Jézus nevét tömegek kiáltják, éljenzik. Öt nap múlva a tanítványok is elhagyják, Péter megtagadja. Arcul verik és leköpdösik, tövissel koronázzák. A Kereszten még az Ur is magára hagyja. A legkínosabb halált gyedül járja végig. De a kereszten lesz a világ Megváltója, Idvessége és Váltsága. Itt lesz az élő vizek forrása. Itt válik egyedüli Erővé, Aki azóta is odaszegődik a halálba indulók mellé, s aki hisz benne, azokat átviszi a sötét kapun. A magyar sors, a magyar történelem és a magyarság fennmaradása, vagy csak legutóbbi forradalmunk is aligha érthető meg anélkül, hogy ne vennénk tudomásul a kisebbségi életforma formáló és feszitő erejét. De a magyar reformátussság múltja még kevésbbé érthető meg, ha nem látjuk benne szüntelen a kisebbségi élet alkotásra, megma-
