Bethlen Naptár, 1959 (Ligonier)
Kanada
BETHLEN NAPTÁR 147 Genfben mindezt nem tudták, vagy nem akarták megérteni, pedig a délamerikai körútja során Caracasba is ellátogatott egyik genfi kiküldött ezekről személyesen is meggyőződött. A csalódások eme hónapjaiban, sőt éveiben két magyar protestáns lelkipásztor állt szivvel-lélekkel mellettünk a már emlitett Dr. Dienes Barnától eltekintve, és én úgy érzem: mulasztást követnék el, ha ezt az alkalmat nem használnám fel arra, hogy mellénkállásukat ezúttal is megköszönjem. E két lelkipásztor Nt. Szigethy Béla, az Evangéliumi Világszolgálat, és Nt. Asbóth Gyula, a németországi evangélikus lelkészi szolgálat akkori vezetői voltak. E két magyar protestáns lelkipásztor együttérzése és annak többszöri kifejezése segitett át bennünket a már leirt lelkiválságon. Ma, az évek távlatában talán restelkedés nélkül bevallhatom, hogy nemcsak az Ideiglenes Egyházközség tagjai, hanem magam is, a gondnok, magyar protestánsokhoz alig illő gondolatokon töprengtünk, de: — együtt maradtunk! A Mindenható úgy akarta, hogy rajtunk is beteljesedjék az Ő igazsága: “Ahol legnagyobb a szükség, ott van legközelebb a segitség!” A Lutheránus Világszövetség 1951-ben, a délamerikai evangélikus szórványok gyülekezetekké szervezését határozta el. Ebből a célból New York-i központtal úgynevezett “Délamerikai Osztály”-t alakitott és Caracasba is megbízottat küldött ki Nt. Kern W. Fred személyében, aki velünk is kapcsolatot keresett és talált. A megbeszélések és tárgyalások eredménye azt lett, hogy rövid időn belül megalakult mai közös egyházközségünk — eredetileg a magyar, német és lett nyelvi gyülekezetekből, amihez később a skandinávok is csatlakoztak, valamint megkezdődött a munka angol, holland és spanyol nyelven is. A megindult egyházi szolgálat ellátásáról kiküldött lelkészek gondoskodnak, akiknek a felügyeleti hatósága az emlitett “Délamerikai Osztály” igazgatója, a Magyarországon is járt Dr. Stewart W. Herman New York-i lelkész. Ennek a közös egyházközségnek, amelynek “Feltámadás” Evangélikus Egyházközség a hivatalos neve, két olyan jellegezetességét kell kiemelni, ami már az elindulás kezdetén biztosította a zavartalan munkát és együttműködést. Az egyik: a nyelvi gyülekezetek úgyszólván teljes önállósága a másik: a fenntartási ill. fejlesztési költségeknek a Világszövetség által történt viselése illetve előlegezése. A magyar gyülekezet külön jellegezetessége az, hogy jóváhagyott alapszabályaink értelmében református és evangélikus tagjaink mindenben egyenlő joguak. Nt. Pósfay György, időközben életfogytiglan megválasztott lelkipásztorunkat, meghívásunkra a Világszövetség küldte ki közénk 1952 szeptemberében. A végleges szervezetet meghatározó alakuló közgyűlésünket 1953 januárjában tartottuk, amely alkalommal a gyülekezet egyeteme gondnokot és 12 tagú presbitériumot választott. A presbitérium 6-6 tagja evangélikus, ill. református; a gond-
