Bethlen Naptár, 1959 (Ligonier)
Az Anyaszentegyházról - Közép-Európa
120 BETHLEN NAPTÁR tanár. Elkészített előadásaikat lefordították magyarra, sokszorosítva idejében szétküldték a szeminárium résztvevőinek s igy mindenkinek alkalma nyillott az előadások anyagával jóelőre megismerkedni és a felszólalásokhoz felkészülni. Az 1958 augusztusi zsinatra Moravicára meghívták előadások tartására Dr. Imre Lajos, Dr. Maksay Albert és Dr. Borbáth Dániel teológiai tanárokat Kolozsvárról. A lelkipásztorok élete sok viszontagságnak van kitéve. 1934-ben a baranyai egyházmegye felső részében olyan adóvégrehajtás volt, melyre alig van példa. A néptől elvettek mindent, ami mozdítható volt. Nemcsak az ágyat, a testi ruhát, hanem a lisztet, a zsirt, a füstölőhust. Az egyházközségek adóhátralékáért pedig a lelkészeket tették felelőssé s elvették a lelkészek privát pénzét, napszámba fogadott cigányokkal kipakoltatták lakásaikat, elhurcolták bútoraikat, a szoba padlóján szétszórták hivatalos és privát Írásaikat, azokon tapostak, hurcolkodás közben az utcákon sok apró holmit elszórtak, pl. az egyik egyházközség hivatalos pecsétjét napok múlva az utcán találták meg. Egy lelkész Belgrádba ment panaszra a minisztériumba, mely után a brutalitások megszűntek s az elhurcolt bútorok megrongálva és bepiszkolva visszakerültek. Akik ezeket a sérelmeket elszenvedték, az izgalmakat átélték, kérve kérték az egyházi hatóságot, hogy ne tegyenek jelentést s ne kérjék a tettesek megbüntetését, mert ez az ő helyzetüket tenné még nehezebbé. A nagy dunai árvíz 1940-ben tönkretette az újvidéki templomot. Megható olvasni Ágoston Sándor püspök levelét a gyülekezethez, melyet azért közlünk, hogy belássunk necsak a küzdő egyház problémáiba, hanem azért is, hogy evangéliumi lelkületű vezetői miképpen vigasztalják népüket. ÜZENET AZ ÚJVIDÉKI REFORMÁTUS TESTVÉREKHEZ Nagy szomorúsággal fogadjuk és szenvedjük veletek együtt Istennek súlyos csapását, melyet Újvidék városára mért s szívből imádkozunk mindazokért, akiket ez a csapás lesújtott, bármilyen nyelvhez, ágazathoz és nemzetséghez tartoznak, de különösen fájó szívvel gondolunk rátok, hitünknek cselédei, kedves újvidéki református testvéreink. Veletek együtt siratjuk szép templomotokat, kedves házaitokat, veletek együtt imádkozunk gyermekeitekért, egészségetekért, vagyonotokért s minden javatokért, mely veszedelemben van, de legjobban telketekért, belső békességetekért. Hogy belső békességetek kárt ne szenvedjen, tekintsetek Arra, aki mindazt a rosszat, amit e siralom völgyében reánk bocsát, javunkra fogja fordítani, mert ezt megcselekedheti, mint mindenható Isten és meg is akarja cselekedni, mint hűséges Atya!
