Bethlen Naptár, 1959 (Ligonier)
Az Anyaszentegyházról - Közép-Európa
106 BETHLEN NAPTÁR ték örökre a magyar istentiszteletet pl. Bodzásujlak (Zemplén megye). Sok helyen a Csehországba való elhurcolás miatt, vagy a Magyarországba való kitelepítés miatt csehszlovakizált (tótnak vallották magukat) a falvak többsége. (Voltak vidékek, ahol nem tették.) Ahol a falu 1/3-ada vagy fele reszlovakizált, Lettrickék emberei elrendelték a szlovák nyelvű istentisztelet tartását. A lelkészek kihirdették a magyar istentisztelet idejét a csehszlovakizált hiveik számára és megjelöltek egy időpontot. A magyar istentiszteleten ott volt tüntetőleg a falu népe, a szlovák istentiszteletre egy néhány finánc és a hegyekből hozott (biró) starosta hiába várt. (1-2 lelkész tartott csak istentiszteletet az egész Felvidéken.) A legnagyobb tragédia volt, hogy az 1938-ig kialakult egyházi szervezet az anyaországhoz való csatolása miatt felbomlott, a volt vezetők börtönben voltak vagy Magyarországba kidobták. Magda Sándor volt püspököt leültették, Tornallyay Zoltán volt főgondnokot agyonverték, több esperest kilakoltattak, vagy meghaltak. Az egyház egyik derék pillérét, a hü magyar kálvinista tanítókat kiűzték, vagy önként kimentek, az öregeket elküldték. A valamikor 3 egyházkerületből, 10 egyházmegyéből állott csehszlovákiai Magyar Református Egyház 278 anya egyházzal, 66 társ, 87 leány, 52 fiók és 9 missziói egyházból 220,000 lelket számlált, akiket 3 püspök és 10 esperes vezetett. (Varga Imre a csehszlovákiai magyarság létkérdései, Igazság és Élet 1938 IV. évfolyam februári szám 90-ik lap és Makkai Sádnor: A magyar reformátusság egyházi élete 14 oldal) 38 zsinati tagja, 23 tagú konventje volt. Volt egy theológiai szemináriuma Losoncon, egy tanitóképezdéje Komáromban, 4 árvaháza, 255 református elemi iskolája 382 tanítóval. 1944 őszén és 1945 tavaszán minden összetört. Kárpátalja magyar reformátussága magára maradt. Ott maradt 130,000 magyar református vezetők nélkül, sok helyen az egyházak, lelkipásztorok és tanítók nélkül. Egyetlen öreg esperest hagynak meg a helyén. Tomasula Jánost Matesik kinevezteti Lettrickékkel a 130,000 magyar református felé és bevonul az árván maradt kassai lelkészlakra, hogy igehirdetését 3 ember hallgassa (egy év múlva a magyar gyülekezetbe kegyesen hivatott egy magyar másodlelkészt). Matesik beült Szabó Béla kiutasított pozsonyi lelkész helyére. A gömöri csoport hirdeti, hogy nem kell elismerni Tomasulát az egyház fejének, mások hajlandók vele tárgyalni. Közben dühöng a Lettrick féle demokrácia, lelkészek jórésze Magyarországra kitelepítve, nem beszélve arról, hogy akiket a nép 1938 után választott az anyaországból, azokat 50 kilós csomaggal lökték ki. Az iskolák bezárva, ifjúsági összejövetelek betiltva, marad az igehirdetés, ott ahol lelkész van. A radikális elemek régi álma beteljesült: úgy szólván 10 falura jut egy pap. Talán nagy szerénytelenség itt megjegyezni, hogy e sorok írója egy gömöri lelkész értekezleten javasolta, hogy megmaradt talpra esettebb tanítóinkat a legrövidebb idő alatt képezzük át lelkészeknek s az üresen maradt lelkészi állá
