Bethlen Naptár, 1959 (Ligonier)
Az Anyaszentegyházról - Közép-Európa
BETHLEN NAPTÁR 107 sokat töltsük be, hogy minden bástyán legyen őrálló, továbbá sokszorosítsunk igehirdetéseket s ott ahol tanitó nincs, egyik értelmes presbiter vagy egyháztag olvassa fel s ne szűnjön meg a magyar istentisztelet. Öreg esperese olyan botránkozva nézett rá, hogy torkán forradt a szó. Azóta megtették, hogy egy néhány tanítót átképeztek (hiba volt, hogy későn). Elárvult falvakban egy-két énekelni szerető atyafi összegyűjtötte a népet, egyik bibliát olvasott fel, a másik Szikszai imádságaiból imádkozott. A gyászévtized megismétlődött s mint az 1672-82 években a hívek sok helyen maguk tartották fenn az egyházat és végezték az istentiszteletet. Lettrickék alatt nem szervezkedtek az egyházak, hősi harcát minden lelkész külön vívta. Nem lehetett választani, mert senki sem tudta, hogy mikor telepitik ki. Ha valakinek véletlenül állampolgársága lett volna, azzal a többi nem állt volna szóba, mint árulóval. Nem volt újságunk, nem volt lelkészutánpótlás, a fiatalabbak nem bírták az óriási terheket. Népünk leszegényedett, nem tudott fizetni. A lelkészek bérelt földeken fizikai munkával tartották el magukat, szolgálták hűségesen Istenüket és fajtájukat. II. Tudom botránkozás köve és hihetetlen lesz, amit leírok, de ez az igazság. Amikor úgy látszott, hogy Lettrickék valóban kiirtják a magyarságot és elsősorban a magyar kálvinizmust a Felvidékről, akkor Isten különös módon gondoskodott megmentéséről. Jött a kommunizmus 1948 februárjában. Jött a kommunizmus és félretolta a világ leggyülölködőbb s szívtelen emberét Benest. Az a Lettrick, aki százezrével zavarta ki 50 kilós csomaggal az ősi hazából a magyart, maga is menekül csomag nélkül, de lelkén megszámlálhatatlan magyar tragédiájával. Jött Gotwald Klement, aki a magyar üldözésnek véget vetett. A kitelepítés leállt. Lelkészek állampolgárságot és államsegélyt kaptak. Ha nem egyházi, de magyar elemi és középiskolák nyíltak meg. Pozsonyba és Kassára újra magyar lelkészek kerültek. Tomasulát félreállitották és megkezdődött a szervezett egyházi élet. Megengedték, hogy azt válasszanak espereseknek, akiket akarnak. Megengedték a vallásoktatást lelkészlakokban. Sőt egy néhány helyen a háború által megrongált templomok renoválásához anyagilag is hozzá járultak. Megengedték, hogy az addig csak szlovákul megjelent Kalviniské Hlassi (Kálvinista Híradó) magyar cikkeket is hozzon le. Magyarbődön visszaállították a magyar istentiszteletet. Meg kell vallani azt is, hogy dr. Hromadka József Csehszlovákia diplomata-theológusa sokban segítségére volt a csehszlovákiai magyar reformátusságnak, hogy szervezett életet élhet. Tanácsára a csehszlovák kormány megengedte, hogy a magyar református egyház szervezkedhessen. Ugyan a magyar református szokásoktól eltérően csináltatták és soha a 400 éves történelmünkben nem fordult elő, hogy egyházmegyék megszervezése nélkül a zsinati tanácsot választották meg előbb s úgy szervezkedtek lefelé. A piramis
