Bethlen Naptár, 1958 (Ligonier)
Szépirodalom
BETHLEN NAPTÁR 57 ország lakossága többségét képező magyarság józansága, egészséges politikai érzéke, (aminek kialakitásában a vallás komolyan vételének része volt) a kopromisszumhoz, kiegyezéshez vezetett. Erre a célra Tordán 1557 junius első felében összeült az országgyűlés. Résztvevői között ott volt a római kathólikus kancellár, Csáky Mihály kanonok, a szintén hithü római kathólikus Báthory István, a későbbi erdélyi fejedelem és lengyel király; ott volt a szász Heltai Gáspár, Dávid Ferenc s ott voltak a helvét irányt követő magyar urak élükön Petrovics Péterrel. Egyhangúlag, minden ellenvetés nélkül szavazták meg, hogy “kiki azt a hitet tartsa, ami neki tetszik, akár uj, akár régi szertartás szerint; kinek-kinek Ítéletére bízzuk, hogy hitének dolgában úgy cselekedjék, amint azt jónak látja, de csak addig, amig senkinek sem árt, nehogy az uj vallás követői botránkozás kövei legyenek a régi vallásnak, vagy bármiképen is ártsanak azoknak, akik azt követik.” A TÖRVÉNYCIKK JELENTŐSÉGE. Mi ennek a vallásügyi rendelkezésnek a jelentősége? Legelőször az, amire már rámutattunk: egyhangúlag hozatott meg. Épugy megszavazták a római kathólikusok, mint a lutheránusok és a helvét irány követői; egyformán megszavazták a magyarok, székelyek és szászok. A másik jelentősége pedig az volt, hogy nem partiális, hanem generális, nem részleges, hanem általános vallásszabadságot biztosított. Az ugyan tény, hogy 1557-ben az ország többsége még lutheránus volt, viszont a régi felekezettel, a rómaival már csak az uralkodó család miatt is számolni kellett, de a rendelkezés nemcsak a lutheránusok s természetesen a római kathólikusok, hanem az akkor még csak kezdődő és kialakuló félen lévő helvét irány követőinek is vallásszabadságot biztosított. Hogy az intenció ez volt, azt a János Zsigmond haláláig, 1571-ig hozott számos más hasonló törvény is bizonyítja, amik a vallásszabadságot már az unitáriusokra is kiterjesztik. Hogy a vallásszabadság ügyében az 1557-ben Tordán hozott végzés nem mai és nem amerikai értelemben biztosítja a lelkiismeteri szabadságot, az tény. Végeredményében a 16. század emberétől nem lehet azt várni, hogy a 20. században is meglehetősen kevés országban alkalmazott elvet vallotta légyen, de az tagadhatatlan, hogy Erdélyországban a 16. század második felében a római kathólikus hittől kezdve a lutheránus és református felfogáson keresztül vallhatta magát valaki szentháromság-tagadó unitáriusnak is, anélkül, hogy ezért nem halál, de csak börtönbüntetés is járt volna. Az oka az erdélyi adottság mellett kétség kívül az ország lakosai és első sorban a magyarság politikai érettségében, bölcsességében s alapjában komoly keresztyénségében található meg. Torda forrongó világunk s első sorban a mai sok színezésű magyarság számára komoly útmutató. DARÓCZY SÁNDOR
