Bethlen Naptár, 1958 (Ligonier)
Szépirodalom
58 BETHLEN NAPTÁR SZEMTŐL SZEMBEN . . . vagy LELKI VASFÜGGÖNY Nincs ma a világnak olyan országa, ahol ne tudnának a magyar forradalomról. Az öt világrész minden pontján ismeretessé vált újra a magyar név. A magyar ifjúság csodálatos hite, ereje és áldozata egy fél hónap alatt a magyarság hirét, nevét, becsületét és dicsőségét irta be a világtörténelembe. Szerte a világon szétszóródott, korábban hazáját elhagyni kényszerült magyarság ekkor érezte meg először, hogy milyen édes érzés becsült, tisztelt és csodált nép fiának lenni. Ezrek és ezrek, akik már el akarták felejteni magyar származásukat, fedezték fel újra, hogy honnan jöttek. Ezzel a lélekkel várta az amerikai magyarság is az újonnan kimenekülteket. Érezte, hogy a nyugati világnak valami többet, nagyobbat kellett volna tenni. Hirdetett elvei alapján segítségére sietni egy, a szabadságáért hősiesen harcoló kicsi népnek. De ha már nem adta a világ azt, amit adnia kellett volna, adja legalább ő azt, amit adhat. Adakozásra, testvéri szeretetre szánt lélekkel, örömmel várta a hajótörötteket, a hazátlan testvéreket. Mint az ilyen esetben lenni szokott, a forró napok mámorában tulidealizálta az újonnan érkezőket. Valahogy úgy gondolta eleinte, hogy mindenki szabadságharcos, hős, hogy harcolt az utcákon, legalább is egy tankot kilőtt a benzinespalackkal. Jöttek ilyenek is szép számmal, de általában hősök helyett — emberek jöttek, mégpedig különös, furcsa emberek. Magatartásukban, gondolkodásukban, eszük járásában egy idegen világ üzenetét hozták, melynek borzalmairól sokat hallott ugyan Amerika magyarsága, de amit elképzelni nem tud igazán az, aki nem éli át. Az emberi emlékezet természete: szereti elfelejteni, vagy legalább is enyhiteni, megszépíteni az átélt kinokat. Az élet természetes parancsa ez, szabadulni a tehertől. Ez természetszerűleg csalódást is okozott. Szépnek, hősnek, valami különleges embernek szerették volna látni az újonnan jöttékét, olyan Jókai regényekből kilépő, megelevenedett embereknek. A valóság persze más volt. Az Amerikába legelőször kikerültek között van azoknak is legnagyobb része, akik már november negyediké előtt elhagyták az országot. Akiket nem a forradalom győzelme érdekelt, hanem az uj, szebb élet Ígérete. Vagy évek óta arra vártak, hogy nyíljon a határ, és ott hagyják a pokolivá vált életet. Ma, ha megkérdeznénk a régi amerikai magyarságot, miként vélekednek az újonnan jöttékről, furcsa véleményeknek lehetnénk a tanúi. Már csak azért is, mert az ember szívesebben általánosít a rosszról, mint a jóról. Egy bűnös száz jó hírnevét tönkreteheti.
