Bethlen Naptár, 1958 (Ligonier)
Szépirodalom
56 BETHLEN NAPTÁR Magyarországon és igy Erdélyben is huszita hatástól előkészitetten nyert talajt a reformáció, amely mint német szellemi áramlat először a német ajkú lakosság között kezdődött. Magyarországon épen II. Lajos felesége, Habsburg Mária volt az egyik főpártfogója. Erdélyben is elsőnek a szász városok fogadták el. A brassói Hontér János, aki Wittenbergben tanult, 1545 táján már az egész szászságot Luther tanai mögé állította. A magyarok közötti reformáció a szász származású, de magyarrá lett Heltai Gáspárral kezdődik, aki Hontér tanitványa volt s 1541-ben a magyar-szász lakosságú Kolozsvár plébánusa lett. A partiumban persze a magyarok között már jóval előbb megindult a mozgalom. Támogatói a Perényiek, Törökök, Ecsedi Báthoryak, az oláh származású Drágfiak és a szerb eredetű Petrovics Péter voltak. Ez utóbbi különben igen hamar a református irányzathoz szegődött. János király haláláig római hiten maradt ugyan, de a protestánsokat már politikai meggondolásból sem üldözte; Martinuzzi György barát pedig, Erdély higany-embere, hasztalan próbálta hátráltatni a mozgalmat, azt elfojtani nem tudta, annál kevésbbé, mert nagy politikai ellenfele, Petrovics, minden erejével támogatta hitének cselédeit. Mikor pedig a Pallaviciniek egy őse 1551-ben György barátot meggyilkolta, utána a reformáció még szabadabban terjedhetett. Mikor Izabella és fia lengyelországi száműzetésükből 1556-ban visszatértek, a római hitü királyné csaknem teljesen protestáns országban találta magát. Ekkor már úgy látszott, hogy Erdély (az oláhok kivételével) majdnem teljesen lutheránussá lesz, de a volt gyulafehérvári kanonoknak, Kálmáncsai Sántha Mártonnak, azután Dávid Ferencnek, a kolozsvári szász vargának Hertl Dávid fiának s különösen a fiatal, dinamikus hatású debreceni papnak, Horhi Juhász Péternek a hatására a magyarság a helvét irányhoz kezdett szegődni. 1557-re tehát már három vallási csoport, vagy mondjuk igy: felekezet versengett a lelkekért. A római kathólikusság erősen meggyengült ugyan, de még mindig számitott, annál is inkább, mert az uralkodó család a tagjai közé tartozott. A helvét és a lutheri irányzat követőit nemcsak hitelvi, de nyelvi különbségek is elválasztották egymástól. Az ellentéteket ki kellett egyenlíteni. A kérdés az volt, hogyan? A TORDAI ORSZÁGGYŰLÉS. Az 1523-as budai, az 1524-es pesti és az 1525-ös rákosi országgyűlések végzései még azzal a recepttel próbálták kúrálni a vallási ellentéteket, hogy “Lutherani comburantur” (a lutheránusok égettessenek meg). De azóta sok viz lefolyt a Dunán. A mohácsi katasztrófa, a törökök és németek okozta nyomorúságok, az erdélyi adottság, ahol a politikai országot három autonóm “nemzett” szövetsége alkotta, legfőképen pedig az akkor még az
