Bethlen Naptár, 1958 (Ligonier)

Szépirodalom

34

BETHLEN NAPTÁR

Szépirodalom. ..

Illés Gyula:

EGY MONDAT A SZABADSÁGRÓL . . .

Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van, nemcsak a puskacsőben, nemcsak a börtönökben,

nemcsak a vallató szobákban, nemcsak az éjszakában kiáltó őr szavában, ott zsarnokság van

nemcsak a füstsötéten lobogó vádbeszédben, beismerésben, rabok fal-morsejében,

nemcsak a bíró hűvös Ítéletében: bűnös! ott zsarnokság van, nemcsak a katonásan

pattogott “vigyázz”-ban, “tüz”-ben, a dobolásban, s abban, ahogy a hullát gödörbe húzzák,

nemcsak a titkon félignyilt ajtón ijedten

besuttogott hírekben,

a száj elé hulltan pisszt jelző ujjban, ott zsarnokság van nemcsak a rács-szilárdan

fölrakott arcvonásban s e rácsban már szótlan vergődő jajsikolyban, a csöndet

növelő néma könnyek

zuhatagában,

kimeredt szembogárban,

ott zsarnokság van nemcsak a talpraálltan harsogott éljenekben, hurráhkban, énekekben,

hol zsarnokság van, ott zsarnokság van nemcsak az ernyedetlen tapsoló tenyerekben,

kürtben, az operában épp oly hazug harsányan zengő szoborkövekben, színekben, képteremben,

külön minden keretben, már az ecsetben, nemcsak az éjben halkan sikló gépkocsízajban

s abban, ahogy megállt a kapualjban;

hol zsarnokság van, ott van

jelenvalóan

mindenekben

ahol a régi istened sem;

ott zsarnokság van az óvodákban, az apai tanácsban, az anya mosolyában,

abban, ahogy a gyermek idegennek felelget;

nemcsak a szögesdrótban, nemcsak a könyvsorokban, szögesdrótnál jobban butitó szólamokban;

az ott van a bucsucsókban, ahogy igy szól a hitves, mikor jössz haza, kedves;

az uccán oly szokottan ismételt hogy-vagy-okban, a hirtelen puhábban szorított kézfogásban,

ahogy egyszercsak szerelmed arca megfagy, mert ott van a légyottban,