Bethlen Naptár, 1958 (Ligonier)
Az Anyaszentegyházról - Ausztrália
BETHLEN NAPTÁR 125 A Komárom megyei Aranyosból indult el ötven esztendeje, abban az időben, amikor az első nagy kivándorlási láz csapott keresztül Magyarországon. Nyugtalan volt és türelmetlen, ide-oda barangolt a nagyvilágban. New Yorkban apja foglalkozását tanulta, tanítónak készült. Aztán salétromot bányászott Csilében, majd mint tengerész bejárta a Csendes Óceán szigeteit. Néhány évi kóborlás után elhatározta, hogy hazatér. De amikor meglátta az angol partokat, eszébe jutottak sógora búcsúzó szavai: “Úgy fogsz visszatérni, mint a bibliai tékozló fiú ...” — És Csintalan Miklós újra hajóra szállt, most már a végső hajóutra, Ausztrália partjai felé. És itt is maradt. A bujdosásban lelke mind jobban Isten felé fordult, a bizonytalanban ő volt az egyedüli bizonyosság. Rövidesen papja lett egy kis vidéki gyülekezetnek New South Walesben. Megházasodott. Az első világháború alatt internálták, mint ellenséges hatalom állampolgárát. Mire kiszabadult, magában volt újra: családja elhagyta. A magányos ember a még nagyobb magányt kereste; lakatlan korálzátonyhoz menekült Queensland északi peremén, hol csodálatos formájú tengeri lények, óriási teknősbékák és zugó kagylók adtak társaságot. És Isten. Hat esztendőt töltött ebben az egyedüllétben, gondosan gyűjtögetve a tenger titkait. Mikor néhány ládával együtt volt, jelentkezett a victoriai Népmivelési Minisztériumban. Kis múzeumát igy vitte iskoláról iskolára, mesélve az Óceán rejtelmeiről azoknak, akiket mindennél jobban szeretett, a gyerekeknek. És egyszer az egyik iskolában egy gyermek magyarul szólt hozzá. A perthi egyházközség története itt kezdődik, ennél a néhány magyar szónál. 45 éve nem hallott magyar szót Csintalan Miklós. Az idő lassan elmosta a honvágy sajgását, mint ahogyan elmosta a szavakat is az emlékezetből. De akkor, az a pár szó megadta vergődő életének értelmét. A siró öregember előtt halomra dőlt a teljes beolvadás kártyavára, a gyermekkor szálai erősebbek, mint egy egész harcos élet kötelékei: ElosztogaJtta gyermekei között kincseit, felment a melbournei presbiteriánus moderátorhoz: küldje oda papnak, ahol még nincs magyar lelkész. Itt volt Perthben és járt a magyarok után. Az utcán fülel vájjon nem hall-e társalgást a majdnem elfeledett nyelven? És igy, lassan, fáradságosan nyomozva, maid szinte kézről-kézre adva lett ismerőse a kicsi nyájnak, melynek első papja lett. A Perth-i gyülekezet Csanádi Csintalan Miklós sírköve avatásán.
