Bethlen Naptár, 1958 (Ligonier)

Az Anyaszentegyházról - Ausztrália

126 BETHLEN NAPTÁR Szorgalmának eredményeként 1952 augusztusában, István napkor mega­lakult az egyházközség. És amint izmosodott, úgy nőtt az öröme ennek a fénylőszemü, csodálatos kis öregurnak, aki mint a bibliai halászok a hálót, úgy dobta el magától biztos állását, jövedelmét és gondtalan életét, hogy annak utolsó lobbanásában szolgálja Krisztusát és fajtáját, melynek bujdosó rajai a világ minden zugában próbálnak uj életet építeni az emlékek romjain. Egészsége hónapról hónapra hanyatlott, de kitartott őrhelyén. Mikor beteg szive hirtelen megállóit — 1953 október 20.-án — sírjánál ott gyászolt az egész kis kolónia: református és katolikus, evangélikus és zsidó, ausztrál és magyar. A fajták és felekezetek közötti békességet ő nem csak a szószékről hirdette, hanem élte is. A gyülekezet dermedten állt a sir előtt, mi lesz most? Ám a sirbahullott példa ereje, pazarló szeretete és áradó hite, ott világított tovább a lelkekben: az áldozat nem lehet hiábavaló. A gyülekezet lelkészének kérte gondnokát, Domahidy Andrást. A presbyteriánus egyház örömmel erősítette meg a gond­nokot lelki gondozói hivatalában és az egyházközség munkához látott. A Nőegylet erős támasszá lett, szociális munkát végzett, a gyermekek foglal­koztatását vette kezébe gyermekdélutánokkal, ünnepélyekkel. Megszervezte a kéthavonként a szeretetvendégségeket, melyeknek jövedelmét a karácsonyi ün­nepélyekre, apró ajándékokra, mese-könyvekre tartalékolta. Az istentiszteletek Csintalan Miklós sírja. a megszokott vasárnapokon rendben megtartattak, a hónap első és harmadik vasárnapjain. Ünnepekkor sűrűn voltak istentiszteletek, ahogy azok megkíván­ták azt. Urvacsoraosztás háromszor volt egy esztendőben: karácsonykor, hus­­vétkor és az otthoni ujkenyér-ujbor táján, szeptemberben. Egy gyülekezet nem erős akkor, ha belső munkáján kívül nem vállal ön­kéntes egyéb feladatokat magára. A gyülekezet azt igyekezett mindig szem előtt tartani és feladatául tűzte ki, hogy minden esztendőben meg­próbál eleget tenni ennek a szükséges és parancsoló többletnek. 1954-ben síremléket emeltünk elhunyt papunknak. 1955-ben presbiteriánus theologiai főiskola alakult Perthben. Az egyházközség Moffatt uj testámen túrni kommen­tárjait adományozta az iskolának, ezeknek a kommentároknak valamennyi a perthi kereskedésekben fellelhető kötetét, számszerint 12-őt. Ez a könyv­­sorozat egyik legfontosabb munkája az ujtestámentumi kutatásnak és

Next

/
Thumbnails
Contents