Bethlen Naptár, 1958 (Ligonier)
Az Anyaszentegyházról - Ausztrália
124 BETHLEN NAPTÁR A PERTHI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG TÖRTÉNETE 1952 májusának egyik esős délutánján egy őszhaju, pirospozsgás öregember szállt le a melbournei vonatról. Amint tanácstalanul körülnézett, egy lelkészgalléros férfit látott közeledni feléje az üresedő állomáson. Csintalan Miklós és Rév. MacAndrew moderátor a magyar konfirmandusokkal. — Mr. St. Allan? — Az öregember bólintott. Aztán beszélgetni kezdtek, a nyugatausztráliai presbyteriánus egyház moderátora és Csintalan Miklós a perthi magyar protestánsok papja. — “Hol vannak a magyarjaim?” A magyarok nem voltak sehol. Hol voltak a magyarok? Elszórtan éltek a 400,000 lakosú trebélyes, városben és annak peremén. Egy kulturális egyesület néhányukat összetartott, hogy azután személyi, politikai ellentétek miatt egy részük kiváljék és újak csatlakozzanak; de nagy részük elmerült az uj otthon megteremtésének munkájában, hozzájuk alig értek el a szegényes közéleti szelek. Az ausztráliai magyar emigrációnak nem voltak sem bástyái sem kunyhói mint az amerikaiaknak, hová meghúzódtak volna, hová tanácsért mehettek volna, — úgy érezték, hogy fajtájukból az elsők ők, akik megvetik a lábukat a földnek ezen a sarkán. Mint utóbb kiderült, ez történelmileg nem volt igaz. Épen egy századdal ezelőtt sokan vetődtek ide, akik Kossuthtal együtt inkább a bolyongást választották, mint a hazatérést Bach Magyarországába és a kiváncsi keresőt olykor meghökkentette egy-egy Kovács vagy Szarka vagy Debreceni, amint a telefonkönyvben lapozgatott. Ez az emigráció elmerült, nem maradt belőle semmi csak egy-egy magyarosan csengő vagy magyar név, egy régi kard a kandaló felett vagy egy, az ausztrál tájszólásba átment főnév mint chuck, mely ma is tyúkot jelent. A hagyomány szerint azoknak a honvédeknek az ajándéka, akik tyukfarmjaikkal megalapitói lettek a ma virágzó baromfitenyésztésnek a délausztráliai Adelaide közelében. Ez az emigráció elmerült, részben azért is, mert nem táplálta uj hullám. A magyar kivándorlás zöme az Egyesült Államok felé húzott, ahol templomok, otthonok, szövetkezetek és egyesületek jelezték rövidesen jöttüket. Ide csak fáradt fodrok érkeztek, néhány kalandos bolyongó, akit ide vetett partra a szeszélyes sors. Egy volt ezekből Csanádi Csintalan Miklós.
