Bethlen Naptár, 1958 (Ligonier)
Az Anyaszentegyházról - Európa
106 BETHLEN NAPTÁR Az utóbbi hónapok szervezeti tekintetben is lényeges változást hoztak. A SzEMRE megalakulása óta fokozatosan nyilvánvalóvá vált, hogy a helyi körülmények különfélesége miatt világot átfogó egységes egyházi keret fenntartása nem lehetséges; számos gyülekezet a helyi református vagy presbiteriánus egyháztesttel való szoros kapcsolata miatt nem lehetett a SzEMRE teljes értelmű tagja. A SzEMRE-nek teljes egyházi szervezet fenntartására anyagi alapja egyáltalában nem volt, anélkül pedig egységes munka irányitása és végzése lehetetlen, Ezért, a tényleges helyzetet mérlegelve az illetékesek arra a megállapodásra jutottak, hogy a SzEMRE szervezete helyébe a gyülekezetek illetve a világon szétszórt magyar reformátusok olyan társulását kell állitani, amely szabadon hagyja azoknak a helyi egyházi keretekbe való belekapcsolódását, de egyúttal megőrzi a nyugati világ magyar reformátusainak lelki szövetségét. Az 1957. junius végén Genfben gyűlést tartottak a nyugateurópai magyar református egyházak, missziói gyülekezetek és lelkigondozói szolgálatok, valamint a SzEMRE Konzisztóriuma. Az előbb vázolt meggondolások megvalósításának első lépéseként a SzEMRE eddigi kereteiben való működését megszüntették és magalakitották a Nyugateurópai Magyar Református Lelkigondozói Szolgálatot. Ennek irányítására Központi Tanács alakult, melynek lelkészi elnöke Varga Sándor, világi elnöke Kibédi Varga Sándor egyetemi tanár, főtitkára Tüski István, titkára pedig Segesváry Viktor lett. Hasonló regionális társulások megalakítása Délamerikában és Ausztráliában a jövő kérdése. Az uj Szolgálatnak a meglévő munka ellátásán felül számos feladata van. Hogy csak egyet említsünk: a Skandináv országokban 2,000, Olaszországban legalább 1,000 magyar református él, akik rendszeres magyar református lelkigondozásban eleddig még nem részesültek. Egy másik fontos elérendő cél: minden nagyobb magyar központban állandó magyar református gyülekezeti otthon felállítása. Nyugateurópában tudtunkkal egyetlen magyar református templom sincs — leszámítva a Trianon után Ausztriához csatolt Burgenlandon lévő felsőőri gyülekezetét. Talán nem is fognak ilyent építeni. Az azonban korántsem elérhetetlen álom, hogy olyan gyülekezeti otthonok létesüljenek Európa több magyar központjában, ahol a magyar reformátusság rendszeresen találkozhatik egymással, vagy még helyesebben mondva: ahol magyar reformátusok mindig megtalálhatják egymást. Sok nehézség, akadályok, idegenség és részvétlenség, de másrészről sok baráti kéznyujtás, segítség és megértés közepette, szerte Európában és a nagyvilág szórványaiban, életüket erre rátevő lelkipásztorok és világiak lelkén és száján keresztül rendületlenül szól Istennek igéje magyarul és ez mindenéi fontosabb. Dr. Harsányi András
