Bethlen Naptár, 1957 (Ligonier)
Amerikai Magyar Református Egyesület
96 BETHLEN NAPTÁR 1907-ben az első utazó ügynökséget, a tagszerzés nehezen ment. Még örülni kellett, hogy a meglevő tagok száma nem csökkent észrevehetően. Az Egyesület tisztikarában volt egy lelkes fiatalember, akit az 1905-ös gyűlésen Johnstown-ban, Pa. választottak ellenőrré. Madarassy Tamás volt a neve és a south bendi, Ind. osztályt képviselte. 28 esztendős fiatalember volt, aki azonban már az “öreg” amerikások közé számitódott, mert már 15 esztendeje volt az Egyesült Államokban ahová az Abauj megyei Selyeb községből került. Fiatal korában kerülvén át, angolul is beszélt, ami azokban az időkben nagy dolog volt a magyar életben. A fiatal ellenőr komolyan fogta fel hivatalát és a legnagyobb lelkesedéssel munkálkodott az Egyesület érdekében. Mint ügyes, mozgékony és igen értelmes fiatalember, benne volt a south bendi politikai életben is. így ismerkedett meg a kerület akkori kongreszszusi képviselőjével, Abraham Lincoln Brick-kel, aki kerületét már akkor hetedik esztendeje képviselte Washingtonban. Az akkor még sokkal kisebb South Bendben a magyarság már akkor is számottevő csoport volt. Bricket a politika hozta közelebb a magyarokhoz, de rövid idő kellett hozzá, hogy a magyarokban ne csak a szavazó polgárokat lássa, hanem egy nagy múltú nemzet elszakadt gyermekeit is. Megszerette a south bendi magyarokat s rajtuk keresztül a magyar nemzetet. Foglalkozni kezdett a magyar történelemmel, irodalommal s rövidesen nemcsak barátja, de őszinte bámulója lett a magyar nemzetnek. Madarassy Tamás szivéhez akkor az Egyesület állott legközelebb. Bizonyára nem egyszer beszélgettek arról, hogy mit lehetne tenni az Egyesület jövendőjének érdekében s igy ötlött eszébe Brick képviselőnek, hogy egyenesen a washingtoni kongresszustól fog chartert (működési engedélyt vagy szabadalomlevelet) kieszközölni az Egyesület részére. Be is nyújtotta erre vonatkozó javaslatát, amelynek először természetesen az illetékes bizottságokon kellett keresztül menni. A legtöbb javaslat már a bizottságokban meghal és sohasem kerül tárgyalásra s igy maga az a tény, hogy 1906 december 9-én az Egyesület kongresszusi cahrterére vonatkozó javaslattal a képviselőház ülése “első olvasásban” foglalkozott, nagy fontosságú esemény volt és remélni engedte, hogy pár hónap múlva, esetleges vita után, szavaznak is fölötte. A képviselőház másodszor 1907 január 10-én, harmadszor január 11-én és negyedszer, utoljára 1907 február 7-én foglalkozott a javaslattal. Ez az utolsó képviselőházi ülés volt a legfontosabb. Az ülésen nagyon kevesen voltak a képviselők. Több mint négyszázból mindössze 78-an voltak jelen, de azért a charter ügye meg
