Bethlen Naptár, 1957 (Ligonier)
Szépirodalom
BETHLEN NAPTÁR 51 TEGYETEK VALAMIT A KRISZTUS URALMÁÉRT! “Tegyetek valamit Krisztus uralmáért!” Úgy érzem e szózat engem is hiv Harcba, küzdeni azzal a sereggel, Mely békességért szeretettel viv. Fegyverem nincs, csak kevéshuru lantom, Azon is bágyadt, halkszavu dalom. Tudom, elfojtva csendes könyörgését Az élet árja, mégis dalolom. Tudom, nincs gyengébb harcosod énnálam, Megértést én hiába koldulok. Egy lelket sem vihettem még Elébed: “Ezt én nyertem meg!” — mégis dalolok. Dalolok, Uram, szent Fiadról s Rólad, Minden szavam zeng dicsőségeden. Hátha egyszer egy fáradt szív küzdelme Éppen e csendes szavakon pihen. Pihenne rajt’ s aztán keresne Téged, Fegyver nem vívhat nagyobb győzelmet Annál, mit ezzel kevéshuru lantom Vívott, Uram, szolgálva Tégedet. “Tegyetek valamit a Krisztus uralmáért!” Dicsér, Uram, továbbra is dalunk, Mig csendes lantom szakadozott húrral S én hült kézzel, örökre hallgatunk. ID. kovács imréné TURMEZEI ERZSÉBET: FELTÁMADT! Egy édes titkom van nekem. Fénnyel betölti életem, mosolyra nyitja számat: a Megváltó feltámadt! Velem van nappal, éjjelen. Mindig velem, mindig velem. Az utón ő vezérel oltalmazó kezével. Nem, nem maradt a sir ölén. Ujjongok az örömtől én, hisz nem vagyok már árva. Nincs többé sírba zárva. Virágok illatozzatok! Húsvéti, tiszta fény ragyog elűzve minden árnyat: a Megváltó feltámadt!
