Bethlen Naptár, 1957 (Ligonier)
Szépirodalom
50 BETHLEN NAPTÁR taníts hazavezetni az égi otthonba. Kincsed, aranyad és ezüstöd nincs, de szivedet a Krisztus nevében szét kell osztani; mosolyogni kell, mikor talán fáj a szived; áldani, amikor átkoznak, szeretni, amikor sebeket kaptál, szolgálni, amikor már nem bírsz. Oh, ha tudnátok néha hogy kesereg a szív, amikor ráhajlik az éjszaka a parókiára ... De mégis . . . áldott az, akit az Ur Jézus lelkipásztornak hivott el, akire ezt a szent tiszteséget bízta, hogy az ö nevében pásztorolja és tanítsa az ö népét...“ ( p.158-159). Nagy Lajos “Áron vett alkalmak” könyve kapható, a Pannónia Printing Co.-nál, Pittsburgh, Pa. Ajánlom minden rendű és rangú amerikai magyar reformátusoknak, úgy olvassák ezeket az igehirdetéseket, mint én tettem: minden reggel egyet, reggeli áhitat idtjén. Aki elolvassa őket, büszkén és ugyanakkor alázattal vallja majd magát amerikai magyar reformátusnak. Hálásak vagyunk Nagy Lajos esperes-lelkésznek ezért a szolgálatért. DR. HARSÁNYI ANDRÁS A HIT ÉNEKEIBŐL — ANGELUS SILESIUS — I. Halálod, Jézus, köszönöm S a kint, mit elepedve szükségidön. végső körön befogadtál szivedbe: legyen fájdalmad érdeme, szálló lelkem kísérete, ha hályog ül szememre. Köszönöm az áldozatot, mely értem nyílt ki benned, midőn halálos kamatot értem kellett fizetned: hajolj hozzám is, Istenem, végórámon maradj velem, érezhessem kegyelmed. Malasztoddal, Uram, betölts, ha testem elhagyom majd, enyhítse kínom a gyümölcs, mit égi fájdalom hajt: fogadj oda, Jézus miatt, ahol van egyszülött fiad, éljünk örökre benned. II. Istenséged képmására te alkottál, szeretet, ha ki zuhan, nyúlsz utána, újra hozzád emeled, néked adom magam fel, mindörökre fogadj el. Szeretet, ki választottál, mielőtt még születtem, emberré ki benem váltál s eggyé lettünk mi ketten: néked adom magam fel, mindörökre fogadj el. Szeretet, ki értem készen vállaltad a kinhalált, kiben boldog örök részem, az üdvösség rámtalált, néked adom magam fel, mindörökre fogadj el. Szeretet, ki szent igába hajtá testem, szellemem, kiben magam fölé szállva szivem békén megpihen, néked adom magam fel, mindörökre fogadj el. Szeretet, ki mindig szeret, mindig értem hajt csodát, mindeneknek magam helyett örök váltságdíjat ád, néked adom magam fel, mindörökre fogadj el. Kádár Imre fordítása (1920)
