Bethlen Naptár, 1957 (Ligonier)
Szépirodalom
BETHLEN NAPTÁR 31 Csendben, viharban, fergetegben Nézd a nemes tölgy erejét, Most mint árboc s művészi szószék Ige — magvakat szór beléd. Kint mosdatta zápor és harmat, Itt keresztvíz csobjára hallgat. Hát a fenyves illatos fája? Szívig ható sóhaj-dala? Ki hitte volna, hogy közénk jön, Mint üdv-adó Urasztala. Ahol Krisztus elmossa vétkünk, És átölel, ha Benne élünk. Ez a szent és művészi összhang Vonz, int, fedd és szivedbe mar, Hogy bárhol élsz, távol hazádtól, Légy hithü és derék magyar! Istennek ez velünk a célja, Elpusztítja, ki korcs vagy céda. Óh, Isten - háza, Kálvin-csarnok, Hit, lélek csak benned szabad, Magyar Ige, Ének, Imádság Ragyogja, csengje át falad. Vezess, világíts messze földre, Hogy a Sátánt hited letörje. Azt a Sátánt, kit elbocsátott Láncáról az Érdek — lovag, Ki miatt a szivek virága S lelkek gyümölcse megrohad. Megront a Sátán minden népet, Amely hitetlen útra tévedt. De ha mi sárház ellenében Lelki házzá nemesedünk, Zsarnokkal és hitetlen vakkal Romlás vermébe nem esünk, Isten egy szebb jövőbe hajt át, Bennünk mutatja meg hatalmát. SZABÓ LÁSZLÓ Irta és a morgantowni uj templom felszentelésekor felolvasta maga a költő, aki 1956-ban ünnepelte 50-éves lelkipásztori és költői jubileumát.
