Bethlen Naptár, 1957 (Ligonier)

Szépirodalom

30

BETHLEN NAPTÁR

Szépirodalom...

“Az Ige Fényében”

MAGYAR SIÓN.

Megépült hát e drága templom,

Magyar hitünk mü-remeke,

Krisztus szellemét szétsugárzó Szent csarnokká fagyott zene.

Tanúja lelki életünknek,

Védbástyája vándor nemünknek.

Hü magyar lelkek énekére Megindultak itt fák, kövek,

Minden darab tudta magáról,

Hogy ide mint műtárgy jöhet.

Sionná lett gerenda, tégla;

Messze sugárzó fényes példa.

Nincs pusztulás a természetben.

Tárgy és anyag átalakul,

Dicsősége szolgálatára Rendelte igy el ezt az Ur.

E templomot tapintsd csak végig,

Benned eszmék csodája fénylik.

Kő, tégla, mész, homok vagy cément Szemednek úgy látszik, halott,

Hinnéd-e azt, hogy messze múltban Kalászt vagy rózsát ringatott.

Most téged ringat áhítatban,

És enyhet ád keservben, jajban.

Vagy az a szék, amelyben ott ülsz,

Egykor dús erdők dísze volt,

Lombján dalos madárka zengett,

Mely megrikatta a Seolt.

Most kicsiszolt művészi fája Téged ihlet énekes imára.

Orgonának s harangnak érce,

Mely sziklaszirtben rejtezett,

Kivonva néma fekhelyéből,

Karban s toronyban lelt helyet.

Most úgy zeng, mint a Memnon szobra,

Szived, lelked száz színre bontja.