Bethlen Naptár, 1956 (Ligonier)
Anyánk nyelvén Istenért, Hazáért, Szabadságért…
BETHLEN NAPTÁR 9 most már semmit sem hanyagolok el feleadatomból. Ez az ő dicsőségéért és a nemzetért való vállalkozás.” Ennek az egész életén keresztül vonuló törhetetlen hitnek volt a beszédes bizonysága életének utolsó perce is Enyeden, amikor már beszélni sem tudott és reszkető kezekkel irta papírra életének utolsó tanuságtételét: “HA ISTEN VELÜNK, KICSODA ELLENÜNK, SENKI NINCSEN, BIZONYÁRA NINCSEN!” NINCS HOVÁ... Nincs már vágyódni hová. Nincs, nincs haza. Csak drága tájak vannak, dombok, vizek, Meghitt utcák, s ó, szent romok halmaza! S pár bus barát, ember, kikben még hiszek, Kiket nem perditettek táncra fürge Forgószelek. Itt káprázatos, karcsú üvegházak Kúsznak égig, uj gótikus csodák, Itt is tárulnak gyönyörű tájak, Vad szépségű őserdők, kék tavak A várost szelíden ölelik át. Szép a természet, ha szelíd, ha vad, Ó, szép a világ! Milyen hatalmas törzsű, ősi fák Lombja mered itt izmosán égnek! S azalea-bokrok és magnóliák Mily finom pompában virágzanak! S nekem a poros kis ákáci fák Hiányzanak? Ujjongva zengi himnuszát a tavasz, Dús virágjával minden eltelik. Ni, még muskátli is megterem itt! Ez csillagos verbéna! És mégsem az. Margaréta, pipacs! és mégsem az. Lám, tulipán meg pitypang! és mégsem az. Pompázatos, tökéletes tavasz. De nem az! Nem az! BÁRDOS ARTUR
