Bethlen Naptár, 1956 (Ligonier)
Anyánk nyelvén Istenért, Hazáért, Szabadságért…
BETHLEN NAPTÁR 7 BETHLEN GÁBOR HITE . . . Irta: BÉKY ZOLTÁN, főesperes Bethlen Gábor korának egyik legmélyebb és legerősebb hitű református keresztyéné volt. Erős hitének kiapadhatatlan forrása az volt, hogy az isteni kegyelmet már gyermekkorában, árvaságának keserves idejében megtapasztalta és ettől kezdve egész életén keresztül érezte. Micsoda óriási, a maga nemében szinte páratlanul álló esemény volt abban a korban az, hogy valaki egyszerű, szegény, köznemesi sorból, szegénységből, árvaságból és névtelenségből a legelsők közé küzdje fel magát. Bethlen Gábornak nemcsak ez sikerült, hanem a fejedelemséget és Magyarország királyi címét is sikerült megnyernie. Bármennyire is érezte azt, hogy a benne rejlő testi és szellemi erők is segítik őt törekvésében mégis az isteni ingyen kegyelem megtapasztalását szolgáltatták számára életének nagy vívmányai és eseményei. Ő kegyelmet nyert Istentől, kegyelmet arra, hogy árvaságból felnevelkedjék, hogy nemzetének a lelkiismerete legyen, hogy Isten ügyét nemzete politikai és vallási dolgainak szolgálatában is munkálja, zámára tehát a hit hatalmas benső élménnyé és tapasztalattá vált. Rendületlenül hitt abban, hogy Isten, aki őt eddig is mindig segítette, nem hagyja el ezuán sem, sem őt, sem a magyar népet, az ő nyáját. Ebben a hitben végsőkig tudott bízni, ez a hit vallásosságát, gyakorlati keresztyén életté tette, amely áthatotta politikáját, még hadi tetteit is. Hite viszonyban élés volt Istennel és pedig a legbensőbb engedelmes, gyermeki viszonyban. Ezért nem félt, ezért nem aggódott, nem rettegett semmi veszedelemtől, ezért mert mindig nagy dolgokat remélni és a lehetetlent is megkísérelni. Tudta azt is, hogy az ő élete teljesen Isten kezében van. Első támadásai alatt személyesen vett részt a harcokban és amikor veszedelemben forgott, amikor élete is kétéségben volt a harc veszedelmeiben, magát is, seregeit is zsoltár énekléssel bátorította. Amikor pedig az övéi féltették az ellenséges golyó-záporban, a kicsinyhitüeket ezzel a kérdéssel inti bátorságra: “Hol láttátok jó uraim, hogy király, vagy fejedelemek öreg lövőszerszámmal ellővettek?” Rendületlenül hitt a háború hevében is abban, hogy a fejedelem életét Isten őrzi. Hitének pedig nemcsak szavakkal adott kifejezést, hanem a legveszedelmesebb helyeken is bátran, félelem nélkül állott meg és egy tapodtat sem menekült még akkor sem, amikor az ellenséges golyók már sátrába is becsaptak. Haditetteit is ez a bizakodó hit hajtja át. Mikor a csehek segítségére indul, előre kiszámítja és megírja, hogy melyik nap, melyik várost fogják elfoglalni. Ennyi bizonyosság nem lehetett elbizakodásnak, emberi számításnak az eredménye, csak az Isten segítségében való erős és biztos hite tehetette őt ennyire nyugodtá. Ez a hit vonul át tervein is, amint mind nagyobbá és szélesebbé válik körülötte a munkatér, a szolgálat mezeje. Pedig i
