Bethlen Naptár, 1956 (Ligonier)
Anyánk nyelvén Istenért, Hazáért, Szabadságért…
4 BETHLEN NAPTÁR bálványozó. 3., Miért hogy a pacificátiot nem állotta...” Kijelentették még azt is, hogy ők inkább a törökhöz állanak. A hajdúk fegyverfogásának az lett a következménye, hogy Mátyás főherceg 50 napra fegyverszünetet kötött velük és az alatt megpróbálta elhárítani a veszélyt, ami a dinasztitát fenyegette. Országgyűlést hivott össze 1608 január 11-re, melyről “...írtak a morvaiaknak, cseheknek és a többi provinciabelieknek, akik a bécsi artikulusokban interessátusok voltak, hogy a bécsi békét in omnibus punctis ét clausulis, inviolabiter akarják, hogy őfelsége megtartsa és megtartassa...” Mikor pedig Rudolf február 23-án kelt iratával az országgyűlés határozatait semmisnek nyilvánította és az országgyűlés résztvevői ellen elfogatási parancsot adott ki, Mátyás, Magyarországon toborzott seregével megindult Rudolf ellen, aki a kényszre hatása alatt átadta Mátyásnak a magyar koronát. Rudolf szorongatott helyzetén felbátorodott csehek is követelték vallásszabadságukat, amit Rudolf nem mert tőlük sem megtagadni és kiadta az 1575-ik évi cseh confessio alapján az úgynevezett “Felséglevelet” (Litterae Majestatis), mely minden egyház részére teljes vallásszabadságot biztosított. Bocskay szabadságharcának eredménye: a bécsi béke, hatásában nagyszerű volt. Sokatmondóan beszéli el ezt Asztalos András nagyszombati polgár Szenczi Molnár Alberthez Írott levelében: “Hol ennek előtte csak háznál sem volt szabad olvasni a Szentirást, most nyilván és nagy bátorsággal hirdettetik az evangélium Pozsonyban, Szombatban, Komáromban, Ujvárott, Somorjában, Séllyén . . . s a jezsuitákat be sem is bocsátják az országba...” Nagyszerű hatását tapasztalták a csehek is. Budovai Budowec Vencel, a csehországi egyesült protestánsoknak a vezetője, 1605-ben még azt mondotta: “Bocskay, mint az ágostai hitvallás védője lép fel, ám a lázadás Isten akarata ellen való s a keresztyén igazságot különösen a hatósággal szemben, inkább türelemmel és imádsággal, mint fegyverrel kell védeni.” Bocskay szabadságharcának eredménye után azonban az osztrák és morva rendekkel együtt 1608 junius 29-én megújították a magyarokkal a lelkiismereti szabadság biztosítására kötött frigyüket. Később pedig Budowec azt irta szolgalelküségéből kivetkőzve Zierotin-nak: “...amiképpen birodalmak és országok szabadságuk védelmében nem a felelőségnek, hanem a gonoszság eszközeinek állanak ellent, úgy mi sem vétkezünk, ha felkelünk azok ellen, akik minket nyomorgatni és nem kormányozni akarnak...” De — sajnos — még az 1609-ik esztendőben, a kevéssel előbb még örvendező Asztalos András nagyon keserves napokat élt át. Nagyszombat város jegyzőkönyvében az 1609-ik esztendő október elejéről ezt olvashatjuk: “Asztalos Andrástól 250 forintnál több értékű árut vitt el az érsek utasítására a városi tanács azért, mert a ref. iskolának és a tanítónak szállásos-helyt adni merészelt...” Maga Asztalos András is elmondja ezeket 1609. nov. 28-án kelt levelében, s azt is, hogy a nagv-
