Bethlen Naptár, 1956 (Ligonier)
Anyánk nyelvén Istenért, Hazáért, Szabadságért…
BETHLEN NAPTÁR 1 cAnyánk nyelvén ISTENÉRT, HAZÁÉRT, SZABADSÁGÉRT . . . A BÉCSI BÉKE BOCSKAY ISTVÁN - 1606-1956 A magyar protestantizmusnak és általában az egész magyarságnak, sőt még a magyar nemzet egyik legádázabb ellenségének a cseheknek is hálás emlékezettel kell az 1606-évi bécsi békére s annak kivivójára gondolni. De talán azt is elmondhatnánk, hogy az egész protestáns világnak ünnepelni kellene ezt az évfordulót, mert a bécsi béke kivívása, s annak hatása nélkül sokkal kevesebb volna a termés a protestántizmus gyümölcsfáján. Érdekes a bécsi béke előzményeire, majd hatására egy rövid pillantást vetni az évforduló alkalmából. A Magyarországon csodálatos gyorsasággal elterjedt reformáció elleni támadások, különösen az 1548-évi országgyűlés után vettek erősebb lendületet. Ekkor ugyanis Ferdinánd király törvényt hoztottt (XI. t.c.), hogy a protestánsokat nem szabad megtűrni az országban. A törvény nem maradt hatás nélkül. Nehéz lenne felsorolni azt a sok pusztítást, amit a protestántizmus ellenségei ennek a jegyében elkövettek, de ha megemlítjük pl. Melanchton Fülöpnek, a Magyarországról nyert pontos adatok alapján adott híradását, hogy csak az 1559-ik esztendőben 300 protestáns lelkészt űzött el állásából Oláh Miklós esztergomi érsek, könnyen képet alkothatunk magunknak. A protestáns üldözés azonban csak ürügy volt a magyarság elleni támadásra, mert az egész magyarság elpusztítása volt mindig a tulajdonképeni célja a Habsburg-háznak, amit azonban a katolikus magyarok igen sokszor nem láttak meg. Az első nemzetiségi támadást ugyanez a Ferdinánd készítette elő a magyarság ellen. Rávette Cserni Iván szerb vezért, hogy támadjon a magyarokra. így' aztán a szerbek a császári zsoldosokkal együtt irtották a magyart mindaddig, amig Czibak Imre váradi püspök, seregével széjjel nem verte őket. Ferdinánd aztán ezért boszszut állt, orvul megölette Czibakot. Még inkább fokozódott a protestánsok és általában a magyarok üldözése Rudolf alatt, aki Belgiojoso Barbiani Jánost a Felvidék kapitányává, Báta Györgyöt pedig Erdély kormányzójává nevezte ki. Illésházy nádor ezeknek a pusztításairól igy emlékszik meg: “...Nem volt nap, hogy magyart ne öltek volna ... A városokat, a falvakat sorra elpusztították, a szegény népnek mindenét elhordták . . . Akik elbújtak, azokat levetkőztették, a nőket meggyalázták . . .” Más egykorú feljegy-
