Bethlen Naptár, 1955 (Ligonier)
Szépirodalom
BETHLEN NAPTÁR 95 MAGYAR CIRKUSZ . . . Cirkuszról álmodtam az éjszaka. Emberek, az álom szörnyű volt! Még le sem ment a nap egészen s már följött véresen a hold! Indulót kürtőit frakkosan a Halál! Körben a világ valamennyi népe megtöltötte a páholysorokat s minden szem az arénát nézte .... Ott öldösték egymást a magyarok! Torz jelmezekben, részegen! Szemükben láz, kezükben kés s csörgött a vér a késeken . . . ! Mindenki küzdött ott mindenki ellen! És ezer bohóc röhögött! A világ jelszavakat ordított és fogadásokat kötött: — Én arra a vörösre fogadok! — Enyém a zöldinges legény! — Szorítsd, te Árpád-cimeres! — A gatyás paraszt az enyém! S a magyarok csak ölték egymást. Tombolt a halál-zenekar. S Európa cirkuszporondján fogyott és fogyott a magyar. Aztán a végin egy maradt csak. Ezer sebéből folyt a vére. Bámult fáradtan, eszelősen a véráztatta csatatérre. A nézők elszámolták a fogadásokat. Aki vesztes volt: fizetett. Nehányan már ásítottak is . . . Aztán mindenki haza sietett. Pár kapzsi suhanc még összeszedte az elesettek rongyait. Aztán már csak a hold bámulta, borzadt szemével, vörösen, az uj magyar Káint. Wass Albert.
