Bethlen Naptár, 1955 (Ligonier)

Református Egyesületünk

68

BETHLEN NAPTAK

a folyamatot kellett megállítani. És ehez nemcsak munka, de hit is kellett. Hit Istenben, aki nélkül hiába “plántált volna Pál s öntöztek volna Apollósok”, a hit a magunk erejében s hit népünkben, amelynek megértésétől függött a munka sikere. Jól esik most húsz esztendő múltán megállapítani, hogy egyikben sem kellett csalódnunk. Isten megáldotta jóra törekvésünket, minket magunkat megörvendeztetett a magvetés utáni aratással, amerikai magyar református népünket pedig annak a boldog szemléletével, hogy átfogó intézménye, egyébként szétszakadozottságunkban is, valóban erős és mind szellemi, mind anyagi tekintetben is testvéri kapocscsá lett.. .

Ennyit a múltról, amely azonban “csak példa legyen most.” Mert nekünk a jövőbe kell néznünk! Sorsunk nagy intézője megengedte azt, hogy a sorainkba vágott hézagokat betölthettük. Melegh Gyula helyébe Bernáth Árpád, Nagy Emil helyébe Bállá Zsigmond, Kovács Miklós helyébe Ferenczy Pál, Tusai B. Mihály helyébe Csik Sándor, Kovács Gusztáv helyébe Benedek József és Bogár István helyébe Eszenyi László lépett. Elhunyt helyi képviselőink munkájának tovább vitelére is akadtak uj és alkalmas munkatársaink. A szervezés tehát a régi teljes létszámmal folytatódik mind a kerületekben, mind a központunkban s igy joggal juthat arra a következtetésre a felületes olvasó, hogy akkor hát minden rendben van. Dehogy is van! Csendes mélázással — mint mondani szokták — nem ülhetünk rá babérainkra. Továbbra is növekednünk kell, ki kell szélesítenünk kereteinket. Még nem végeztük el a munkánkat. Még rengeteg az aratni való, csak legyen elegendő és jó aratónk hozzá. Kerületi szervezőink mellett Detroitban Veres József után Dr. Háló Tibor, Toledoban az apja örökébe lépett ifjú Percei Imre, Lorainban Kovács Jánosék után a Lázár házaspár, Clevelandban Dula József, New Yorkban Dr. Csorba János már is működnek, mint körzeti vagy különleges megbízatással dolgozó helyi szervezők s utánuk még számos olyan helyen keresünk újabb munkatársakat, ahol egyesületi tagságunk nagy száma megkívánja állandó irodák beállítását s egy-egy embernek egész idejét igénybevevő működését. Hova-tovább el kell érkeznünk oda, hogy ne csak hat kerületünk s néhány körzetünk legyen, hanem legalább tizenkettő..

1956-ban, ha Isten is úgy akarja, hatvan éves jubileumát fogjuk ünnepelni Egyesületünk fennállásának. A magyar millenium esztendejé