Bethlen Naptár, 1955 (Ligonier)
Református Egyesületünk
BETHLEN NAPTÁR 69 ben, 1896-ban ültetett mag terebélyes tölggyé növekedett. Gyökerei erősen állanak az amerikai magyar talajban. Tőlünk függ, hogy lombjait gazdagítsuk, évgyűrűit sokasitsuk. Bízunk, rendületlenül bízunk abban, hogy időnk még nem járt le s első, második és ezt követő nemzedékeink lelkében öntudatositani tudjuk azt az alkotó képességet, amely megállást nem ismerve Egyesületünket még nagyobbá, még erősebbé, még vihartállóbbá, még biztonságosabb amerikai magyar várrá építheti. Húsz esztendő imé eljárt. Ezalatt létszámunk megháromszorozódott, vagyonunk legalább is meghatszorozódott, közéleti tekintélyünk is ennek arányában emelekedett. Helyre állíttattunk s helyeinken igyekeztünk becsülettel megállani. Ha majd újabb húsz esztendő elteltével valaki újra jelenteni fog ezen a helyen, reméljük, még többet, még nagyobbat tud majd jelenteni. Mert visszatekinteni szabad is, illik is. De megállani nem! TÁVOLRÓL A MOSTBA Úgy ötven évről nézhetni a Mostra, Be boldog lesz, ki majd megmosolyogja Vergődő, zűrös, mai életünket S úgy látja, ahogy látni kellene: Feltörni indult, tébolyos zene, Lelkek nagy csődje, jövők szomjúsága. Be boldog lesz, ki majd messziről látja S szól majd felőlünk bölcsen, hidegen. De ma szenvedünk mind mind idelenn, Magyarul pláne, még különösebben. Ki több jóságban, ki több őrületben, De élni semmiképen nem vidám. Szaladj bele a meg nem ért jövőbe: Úgy fáj a Most és én úgy fájok tőle. Be jó volna visszatekinteni. Hát eloldalak, béklyós paripám, Úgy ötven évről nézni a Mostba. Ady Endre.
