Bethlen Naptár, 1955 (Ligonier)

Akiket hazahívott az Úr

234 BETHLEN NAPTÁR akaraterővel és szorgalommal, mely rá annyira jellemző volt, szülőföld­jén is boldogult volna s mégis átjött az óceánon. Hogy miért, arról soha sem beszélt. Buffaloba került s azonnal tevékeny szerepet vállalt az egy­házi munkában. Hamarosan az ifjúság vezetője, majd presbyter és gond­nok lett. Ilyen természetű működése mindig eredményes volt s neve mind szélesebb körben lett ismertté. Munkásságának igazi fénykora arra az időre esett, amikor húsz év­vel ezelőtt az Amerikai Magyar Református Egyesület clevelandi kerü­leti szervezőjéül hivatott el. Hihetetlen ambícióval fogott a munkához s végezte azt a legpompásabb eredményekkel. Két évtized alatt nem volt egyetlen olyan esztendő sem, amikor eredményeit tekintve ne ő lett volna a legelső társai között. Azoknak az országos “drive”-oknak során, miket a harmincas években rendeztünk, megfordult nemcsak saját kerületé­ben, de az Atlanti óceántól a Csendes Óceáning mindenütt, ahol kisebb­­nagyobb magyar telepek vannak. És sehonnan sem távozott eredmény nélkül. Egyenesen bámulatra méltó volt az a lelkesedés és kitartás, ami­vel munkáját végezte s az a türelem, amellyel a legnehezebb feladato­kat is megoldotta. Kovács Gusztáv a magyar faj egyik legjellemzőbb pél­dája volt. Nemes gondolkozás, hűség, bátorság, rettenthetetlen és meg­­nemalkuvó, akaratában megingathatatlan jellem! Alakja nemes fém­jelzése ősi, turáni magyar fajtájának. — És Kovács Gusztáv megjárva a mindnyájunk életében bizonnyal elkövetkező damaszkuszi utat, — nem a kard, nem az ijj és tegez, — hanem a hit, az egyházszeretet s hűség fegyverzetét öltötte magára. Hűséggel rótt, munkás életének lépcsőfokain lépésről-lépésre haladt az eredményekben, emelkedett a személye iránt megnyilvánult tiszteletben, nagyrabecsülésben. Mint buffalói főgond­nok lép először igazán az építés nagy eredményeket felmutató terére, hogy azután, mint a clevelandi Első Magyar Református Egyház főgond­noka, valóban templomépitő főgondnok legyen. De Isten országát építeni kívánó lelke tovább szárnyalt,. . . feljebb egy lépcsőn, mindig feljebb! Az Országos Református Presbiteri Szövet­ség létrehozása, fejlesztése és munkálkodása, az Egyházkerületben végzett példaadó munkája, az Amerikai Magyar Református Egyesületben, a szervezés terén kimagasló tevékenysége, egy-egy lépcső. S miként a lépcső karfája biztonságot nyújt a felfelé haladónak, Kovács Gusztáv, alázatos lélekkel megmarkolta életének, élete lépcsőjének alján az Ige karfáját s nem engedte el egy életen át. Temetése a clevelandi Nagytemplomból ment végbe; ravatalát vége­láthatatlan tömegben látogatta az egyház népe, a barátok, tisztelők és munkatársak nagy serege, akik a gyászoló kis család: hü hitvese és két gyermeke nyomában a temetőbe is nagy részvéttel kisérték ki. Hűséges sáfára volt a reábizott drága kincseknek, megrokkant test­tel is hűen állt a vártán, . . . mígnem bevégeztetett, . . . futását elvégez­te és eltétetett számára az örökélet koronája.

Next

/
Thumbnails
Contents