Bethlen Naptár, 1955 (Ligonier)
Akiket hazahívott az Úr
BETHLEN NAPTÁR 235 Bethlen Otthonunk 1954-ben elhunyt családtagjai Néhai Nt. Kovács Béla nyugalmazott lelkész, otthonunk lelkészi családtagja mellett, akiről fentebb a lelkészhalottak között már megemlékeztünk, — kegyelettel emlékezünk meg szeretetotthonunk többi családtagjairól is, akik az elmúlt évben a — Mennyei Otthonba — költöztek. Nagy Miklós 1876—1954. A Bethlen Otthon legrégibb lakója, utolsó elköltöző fecske azok közül, akik a hegyen épitett szeretetházat az első években otthonukul választották. Mint református egyesületi tag, ezer dolláros kötvénnyel jött be Otthonunkba 1928-ban Pittsburghból, ahol megbecsült örege volt a magyar egyházi és társadalmi életnek. Huszonnégy évig tartó testi és lelki gondviselése fényes példája a Bethlen Otthon szeretetmunkájának és igazolása annak, hogy mennyivel többet költ el az intézet az évek hosszú során elesett életek mentésére és megtartására, mint amennyit a bejövök hozhatnak és az otthon életét kivülről szemlélők sokszor hinnének. Nagy Miklós Abauj-Alsóvadászon született 1876 nov. 30.-án. Otthonunkban szorgalmas kertész, állandóan mozgó, értelmes társalgó, tisztességtudó, templomot szerető, hivő és mindhalálig megelégedett ember volt. 1954 február 2.-án halt meg. Kistemplomunkból közös temetőnkbe temettük. Emléke sokáig élni fog. Fodróczi Sándor 1886—1954. South Bend, Ind.-ból, mint öreg és nehéz munkában nagyon megfáradt bányász, család és gondviselő nélkül jött be a Bethlen Otthonba 1939- ben. Ő is sokáig, 15 évig élvezhette Otthonunk keresztyéni gondviselését. Megelégedéssel és hálával fogadta is az Istentől és a Bethlen Otthon támogatóitól nyert javakat. Háláját a gazdaságban örömmel végzett munkáján keresztül sokszor beigazolta. Kezdettől fogva szerette a jószágok gondozását s igy saját választotta hivatalában, mint a tehenek gondozója örömmel munkálkodott, amig birt. Fertőszentmiklós, Sopronban született 1886 febr. 11.-én, meghalt 1954 április 15.-én. Református egyesületi $1000.-os kötvénye őt is messzire vitte az életben, mert a keveset, testvérszivvel pótolta meg az Egyesület, az Otthon és a Bethlen Otthon munkáját méltányoló és arra jószivvel ada-
