Bethlen Naptár, 1954 (Ligonier)
Szépirodalom
BETHLEN NAPTÁR 31 valami isteni sugár volt a mosolyában . . . Valami természetes, tudatalatti emberszeretet . . . szív .... Megtörülte könnyeit és úgy folytatta: — Földbe-gyökerezett a lábam, ott a szántóföldek barázdáján. Meg kellett állanom. S egyszerre nem éreztem, hogy a falában nehezebb, mint a másik. Egész ember lettem ismét ... Az ő mosolya döbbentett reá, hogy száz faláb mellett is lehet boldog életet élni, ha a szivünkben épek vagyunk . . . A tüznyelvek alálohadtak, majdnem sötét volt. — Ti itt mindannyian fiatalok vagytok, sokkal fiatalabbak nálamnál. Lehet, nem is tudjátok megérteni egészen, ami velem történt. De talán az életetek folyamán valamikor még eszetekbe fogok jutni. Cserkészek! Kedves fiuk! mondjátok el mindenkinek, érdemes, jó élni, van szeretet a világban, mert amig van tiszta szívből fakadó mosoly, 'addig minden beteg léleknek van reménye a meggyógyuláshoz . . . Érdeklőtttem a cserkészek táborozási helye után, mert el akartam jönni, úgy éreztem, el kell, hogy mondjam mindezt néktek . . . Köszönöm, hogv meghallgattatok. Köszönöm a megmentett életemet Bence István . . . Szónélkül fogott kezet először Bence Istvánnal, aztán a parancs nokkal, kiegyenesedett s bár egyenlőtlen, de tudatos lépésekkel lassan eltűnt alakja a sötétben egy nagy fa törzse mögött. . . . Azon az éjszakán csodálatos pazar fénnyel tündököltek a csillagok az ég boltozatán. Bence István hányát feküdt a fűben, sátora előtt s nézte őket. Azután lassan felült, leakasztotta nyakából aranyláncát. Édesanyjától kapta még azon a reggelen, melyen először indult iskolába. A holdsugárban megcsillant a fénye a kis ezüstéremnek, amint az aranylánchoz fűzte. Csendes volt az egész tábor. Csak úgy ruhástul elhevert a pázsiton s a csillagok ezer fénye alatt békességes, boldog álom ült szemére. Megmondtam . . . Megmondom a rögnek: Van egy ország, ahol Árvák könyörögnek . . . Megmondtam a fáknak: Van egy ország, ahol Dideregnek, fáznak . . . Megmondtam a Holdnak: Van egy ország, ahol Egyre harangoznak . . . Megmondtam a Napnak: Van egy ország, ahol Igazságot kérnek! . . . Megmondtam a Mennybolt: Minden csillagának, Megmondtam szép szóval Istennek magának: Van egy ország, ahol Feltámadást várnak . . . MÓRA FERENC
