Bethlen Naptár, 1954 (Ligonier)
Kováts Margit: Olga…
BETHLEN NAPTÁR 61 viszi életünket a nagy életfolyó, egyre tovább! Vájjon hova viszi az én életemet? — Itt nagyon elkomolyodott. Eddig nagyon szerették, olyan szép is volt az élete! Szüleinek szemefénye volt, testvérei is nagyon becézték. Most már egyik bátyja nem él! Ki tudja, vájjon a másikat is nem éri-e utói a folyton ólálkodó halál?! A harctéren azt mondják nagyon közel van. Tegnap azt irta, hogy “ő most ott van, ahol a halál nagyon arat!” Jaj, mi is lenne, ha eltalálná valami ostoba golyó?! Anyja is úgy megöregedett az utóbbi időben; szép, szőke haja hófehér lett, még édesapjának is könnybelábbad néha a szeme, pedig az kemény ember volt mindig. Vájjon mi bántja őket? Csak a fiuk utánni bánat, vagy valamit sejtenek?! Újra a jeget nézte. Most nyugodtan úszott minden jégtábla lefelé. Fehér haboktól keretezve mentek, mentek valahová! Olga körülnézett s tovább gondolkozott. Mostanában olyan különös hírek keringenek. Úgy hallja, hogy az egyetemen is nagy a nyugtalanság. Öt is hívták valami politikai összejövetelre, nem ment el. Minek! Neki csak a bátyja hiányzik, őt úgy sem tudják visszaadni! Miért is van háború? Miért nem szeretik egymást az emberek? Miért haragusznak a cárra? Ö nagyon szereti hazáját, a nagy orosz birodalmat; más nem szereti?! Apja a cár embere, miért is ne volna? De mostanában olyan szomorú az ő jó apja! De az egész család, mintha valami nagy veszély fenyegetné őket, mi az? Vájjon rosszat rejt a holnap?! Ő készül az érettségijére, de éjszakánként szörnyű álmai vannak! Olga keresztet vetett magára: “Szabadíts meg a gonosztól” — imádkozott halkan. — Lassan elindult hazafelé. Otthon két tábor lap várta. Egyiket a bátyja irta, a másikat egyik fiatal tanárja, azt irta, hogy sokat gondol Olgára és majd haza jön és akkor majd olyan szép lesz az élet! Két hét múlva kitüntetéssel érettségizett Olga. Ettől kezdve szinte minden idejét a kórházban töltötte, de egyre jobban nyugtalanította a katonák viselkedése. Olgáék nem voltak gazdag emberek. Apja a cár embere volt, nagyon erősen. Nem lesz-e kellemetlenség majd belőle?! Aztán kitört a forradalom. A katonák fegyveresen szökdöstek haza a harctérről. Később nagyon borzalmas dolgok következtek. Olga apját is elhurcolta a tömeg, nékik elkellett hagyni a házukat, Olgáéknak menekülni kellett! Egy éjjel elindultak Lengyelország felé, az anyja és Olga! Akkor éjjel eltemette minden álmát. Csak a puszta életüket menteni! Édesanyja nem bírta a strapát. Az országhatáron meghalt, a szive ölte meg. Olga vándorolt uttalan utakon, egy kis karaván verődött össze, rongyos emberek, civilek és katonák jöttek, jöttek ismeretlen világok felé! így került Magyarországba. De útközben megismerkedett egy derék magyar fiúval, aki elhozta ebbe a faluba, ahol most nagy beteg. Néhány esztendeig nagyon boldogok voltak, de azután meghalt a férje és Olga a létért váló nagy küzdelemben és kiállott izgalmak után megkapta a tüdőbajt. Akkor volt az utolsó stádiumában, amikor mi meglátogattuk. Egy hónap múlva a lelkészné meg vagy két asszony ott álltak az
