Bethlen Naptár, 1954 (Ligonier)
Kováts Margit: Olga…
62 BETHLEN NAPTÁR Olga betegágya mellett. A függönyön keresztül néhány sugár ráhullott a beteg arcára. A beteg keskeny keze ott pihent a lelkészné kezeiben. Senki egyetlen szót sem szólt, mindenki tudta, hogy Olga már messze jár! Olyan volt a kis szoba, mintha templomban lettek volna. Olga szemei le voltak hunyva. Álmodott! — Azt álmodta, hogy a Néva hidján állott. A folyó csendesen folyt, olyan nyugodt volt hogy még egyetlen fodrocska sem volt a tetején. Ez a nagy nyugalom ott volt a távozó arcán. Lelki szemei előtt elvonultak a gyermekévei, azután mintha tündérek léptek volna ki a hullámokból, mosolyogva vették ölbe és hozták mostani hazájába; mintha királynő lett volna, úgy hajlongtak előtte a virágok! Boldogsága fokozódott, útja végén úgy látta, hogy ott áll a férje, sokkal szebb volt mint régen. Karját kitárta és úgy várta! Azután látta, hogy jönnek eléje drága szülei, azután a két testvére, hogy várták; már csak ő hiányzott! Már nem is tudta hol van! Mintha angyalok énekét is hallotta volna, végtelen szelídség ömlött el arcán. — Igen, Olga megérkezett, oda, ahol nincs többet fájdalom, csak végtelen boldogság. Magyar ég alatt, pacsirta daltól kisérve ment egyre feljebb, a boldog örökkévalóság felé, egyenesen Krisztus trónusáig. Ott a megdicsőült seregben neki is hely jutott, mert egyike volt azoknak, akik a nagy nyomorúságból jöttek, de megmosták és megfehéritették ruhájukat a Bárány vérében, ezért ott vannak az Isten trónja előtt éjjel és nappal! Temetése után a következő néhány sort kaptam: Olga elment tőlünk, szép, kék szemeit örökre lehunyta. Minden szenvedés nélkül ment át az örökkévalóságba. Az uram temette, nagyon szép temetése volt. Mindenki siratta. Sírjára én ültettem örökzöldet! Uram, maradj velünk ! Mi lesz velünk, ha eljut majd a nyár? Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár? Ha nem mard csak a rideg telünk . . . Uram, mi lesz velünk? Mi lesz velünk ha elfogy a sugár? A nap lemegy és a sötét beáll. Ha ránk borul örök, vak éjjelünk: Uram, mi lesz velünk? Mi lesz, ha e világból kifogyunk? S a koporsó lesz összes birtokunk, Ha már nem élünk és nem érezünk: Uram, mi lesz velünk? . . . Uram, Tiéd a tél, Tiéd a nyár, Te vagy az élet s Te vagy a halál. A változások rendje mit nekünk? Csak Te maradj velünk. Szabolcska Mihály
