Bethlen Naptár, 1953 (Ligonier)
Az irodalom tükrében
BETHLEN NAPTÁR 93 NAPOS OLDAL Az utcán téli szél suhog. A kisfiámmal ballagok. Kis orra nedvesen ragyog és remeg, érzem a kezén, átjárja csontjait a szél. Harapós az idő nagyon itt a naptalan oldalon, — Édesapám, ott süt a nap! S a napos oldalra szalad. Fürge, vidám lesz, mint a gyik, hangja is átmelegedik: — Én itt mennék, édesapám, az utca napos oldalán! Drága kis jószág! Jó neked: csak tested érez hideget s ha hűvös széltől dideregsz, a napos oldalra mehetsz! ... De mit tegyünk mi, emberek? Nekünk a lelkünk didereg, rajtunk át vad vihar rohan s utunk mindenütt naptalan! — Mondd mit tegyünk? ... Meleg kezed felel s parancs a felelet: Nekünk a vihart állni kell, mert előletek fogjuk el, ha remeg az ég, legalább ti ne halljátok moraját. Mi törjünk, csak ti nőjjetek s majd helyettünk is győzzetek! Ne félj fiam, lesz, aki véd, árnyéknak állok én eléd, megvédlek, mint a házfalak, fölötted szivem lesz a nap! Ne félj fiam, amig vagyok, a szivem rád napként ragyog, s ha én nem is, te jársz talán az élet napos oldalán! Bódás János.
