Bethlen Naptár, 1953 (Ligonier)
Az irodalom tükrében
94 BETHLEN NAPTÁR LÁTOGATÁS LIGONIERBEN Aligha van Magyar-Amerikában olyan újságolvasó magyar, aki nem olvasott vagy nem hallott volna erről a névről: Ligonier, Pennsylvania. Ebben a kisvárosban van az amerikai magyar reformátusok Bethlen Otthona, vagyis az Amerikai Magyar Református Egyesület által alapított “Home”, ahol árva gyermekek, elöregedett magyarok találnak otthonra; ahol a gyermekek nevelést, az öregek gondozást és pihenést találnak . . . Aki volt már abban a szerencsés helyzetben, hogy meglátogathatta ezt a szeretetintézményt, az bizonyságot fog tenni arról, hogy nincs az amerikai magyarságnak még egy ilyen intézete; aki pedig még nem látta és megengedheti magának a vakációzást, érdemes oda elmenni, ha csak egy rövid látogató időre is, mert amit ott láthat, jól fog esni magyar lelkének és szivének és bizonyára nem fogja azt elfelejteni. Junius 16-án tettünk ott látogatást Fáczán Mihály igazgató tagtársammal azon célból, hogy az ott konvenciózó Amerikai Magyar Református Egyesület nagygyűlésén az ország minden részéből összejött testvéreket üdvözöljük Igazgatóságunk és a Rákóczi Segélyző Egyesület nagy családjának nevében; hogy egyleti munkájuk további sikeréhez Isten áldását kérjük. — Ezt az alkalmat használtuk fel arra, hogy szétnézzünk a Bethlen Otthon portáján. Rév. Kecskéméthy József, az Árvaház és Aggmenház igazgatója készséggel és szivesen kalauzolta a Rákócziak képviselőit, mert amióta ez az intézmény fennáll, csekély adománnyal, mindenkor támogattuk ezt a szeretetintézményt. — Megtekintettük a gyermekek szobáit, étkező, játszó és olvasótermeit s amit lát az ember szeme, öröm tölti el a szivet, ajkunkról a megelégedés melegsége és gondolata hangzik el, mert amit lát a szem, érzi azt a szív. Érzi azt, hogy akinek sorsát az isteni gondviselés ide irányította, gondos nevelésben s ápolásban részesül; örök hálára vannak elkötelezve azok iránt, akik ezt részükre lehetővé tették. Hallottuk — a konvenció megnyitásán — Ligonier város polgármesterének üdvözlőbeszédet, melyből az alábbi kifejezés ragadta meg figyelmemet. “Amikor az Amerikai Magyar Református Egyesület megvásárolta a területet árvaház részére, a lakosság félt attól, hogy a kisváros csendjét zavarni fogják a gyermekek lármái, féltek a következményektől. Ma örömmel állapítja meg azt a tényt, hogy feltevésükben csalatkoztak, mert úgy érzi, hogy nincsen az a gondos szülői ház, amely fegyelmezettebb gyermekeket nevelne, mint a Ligonieri Bethlen Home, amelynek fejlődését szerettei figyeli a kisváros népe.” Ennél szebb dicséretet nem kaphatnak... Amikor tehát ezen
