Bethlen Naptár, 1953 (Ligonier)
Az irodalom tükrében
BETHLEN NAPTÁIt 8? A TÖKÉLETES VÉGRENDELET Rengeteg okos és ostoba, jó és rossz, ravasz és együgyű végrendeletről hallottunk már. Az okosról igen sokszor kiderült idővel, hogy ostoba, az ostobáról, hogy okos. A jó végrendelet* végső hatásaiban, nem egyszer rossz, a rossz viszont jó. A ravasz gyakran megforditva sül el, az együgyüről pedig kiderül, hogy mélyebb értelme- volt. Ha volt azonban válaha eszményi végrendelet, akkor ezt az a philadelphiai dúsgazdag ügyvéd hagyta hátra. Az ügyvéd nőtlen volt, minden rokonsága négy unokaöccse, akiket a dúsgazdag nagybácsi bizonyára alaposan ismerhetett, mert egész vagyonát, jaj, csak a következő feltétellel hagyta rájuk: A négy könnyelmű öcsike minden év végén csak annyit vehet fel az örökségből, amennyit mindegyik a saját munkájával megkeresett. Ha tehát Bili öcsém ezer dollárt keresett arcának verejtékével, akkor Szilveszter napján ezer dollárt kap az örökségből, viszont Johnny esetleg tizezret kaphat ugyanekkor, mert évi munkájával tizezer dollárt szerzett. Mennyi bölcsesség, előrelátás és emberismeret van ebben a végrendeletben! A jó bácsika nemcsak, hogy nyugodtan hajthatta le fejét örök álomra, hanem ravaszul és elégedetten mosolyoghat, sirjában. Ezeket az öcskösöket most már nem kell félteni — ha valaha valaki megemberelte magát és szorgalmasan dolgozik, akkor ezek azt csinálják ezután. A vagyon, amely az övék és mégsem az övék, igen tekintélyes, tehát sokat kell keresniük munkával, hogy sokhoz jussanak munka nélkül is. Ez egy. Kettő az, hogy Bili éjt nappá fog tenni, csak azért, hogy Johnny el ne kaparintsa előle a vagyon nagyobb részét, ugyanigy tesznek azonban Bob és Dick is. Élvezet elképzelni a munkának azt a fenkölt lázát, amely most elfogja a négy léhütőt, gyönyörűség lesz nézni azt a nemes versenyt, amelyre egymással kelnek, . . . csak az a kár, hogy a boldogult nagybácsi ezt meg nem érhette. Ám, ha örökre el is költözött, nem élt hiába. Négy léha fickót a társadalom hasznos tagjává tett és igy példát mutatott, eljövendő nemzedékeknek és nagybácsiknak. Éljen! Éljen! Éljent (—óth—)
