Bethlen Naptár, 1953 (Ligonier)
Az irodalom tükrében
88 BETHLEN NAPTÁR KÉMERY MIKÓ BERTA VERSEIBŐL Nem az a fontos... Nem az a fontos, hogy amíg élünk, Szerelmes csókok tüzében kiégjünk — Vagy hogy szivünket jégkéregbe vonjuk, Aki elibénk áll — durván félredobjuk. A más baján, kárán, kárörvendők legyünk, Hiúság és önzés rabszolgái legyünk. Csak az a fontos: Ha majd a halál mesgyéjéhez fogunk érni, Úgy lépjünk át rajta, hogy érdemes volt élni. Érdemes volt járni azt az élet-utat, Amely néha rózsát, néha tövisét ad... Ha megsimogatjuk a szenvedők arcát — Utszéli koldusnak adunk alamizsnát — Ha árva gyermeknek könnyét letöröljük — Az elhagyottakat keblünkre öleljük — Ha a betegnek biztató szót adunk, Ha az öregeknek tisztelői vagyunk. Irigység, kapzsiság nem lesz úrrá rajtunk, Durva ütés helyett — lágyan simogatunk. Ha a szeretetből ily mértékkel mérünk — A halál-mesgyénél nincsen mitől félnünk. Boldogságra várok... Álmokat kergetek: Boldogságra várok ... Pedig jól tudom, hogy Csalókák az álmok. — Mint csalfa lidércfény Csalogat előre — Addig kergetem, mig Foszlány lesz belőle. Vágyak országutján Vergődik a lelkem: A boldogság helyett Sivatagra leltem.
